22 június 2013, 13:23

Törökország: alul nem akarják, felül nem tudják?

Törökország: alul nem akarják, felül nem tudják?

Itt az idő, hogy elgondolkodjunk a törökországi eseményekről. A gazdasági sikerektől és a személyes hatalmától részeg Recep Tayyip Erdogan szem elől tévesztette, hogy a választók felének a megnyerése még nem az egész nép szeretetét jelenti. A választók másik fele nem olyan barátságos, mint ahogyan azt ő szerette volna.

Természetesen a tüntetéseken nem milliók, de az aktív kisebbség több százezer tagja vett részt, amely bármely ország politikai klímáját meghatározza. Valamilyen formában minden nagyváros lakossága kifejezte elégedetlenségét, az „Erdogan mondjon le!” és a „Takszim, állj ellen” feliratot pedig látni lehetett még a Pontuszi-hegység nehezen megközelíthető hágóin is.

Az első következtetés: a kormányfő politikája és személye sem felel meg a társadalom jelentős részének.

Továbbá, hangosan hallat magáról az új török középosztály, akinek élet ideálja nem egyezik meg a kialakult politikai helyzettel. Az utcákra kivonuló emberek többsége, akik támogatják a szociális hálókon is a kialakult tüntetést, képzett és gazdag fiatalok, akik nem tartják magukat sem iszlamistáknak, sem török nacionalistáknak, sem kurd szeparatistáknak, sem pedig kemalistáknak. A második következtetés: Takszim „igényt nyújtott be” az európai liberalizmus eszméire. A tüntetők nem állítottak maguknak vezetőt, de vannak az országban olyan személyiségek, akik meg tudják lovagolni ezt a hullámot.

Végül az elmúlt időszak eseményei alapján világossá vált a vezető elit szakadása, amelynek jeleiről már hosszú ideje beszélnek társadalmi körökben. A tekintélyelvű módszerek, amelyekhez a miniszterelnök hozzászokott, valamint az, hogy nem hajlandó engedményeket tenni, egyre nagyobb aggodalmat kezd kiváltani a köreiben. Amíg a miniszterelnök a régi lózungokat hangoztatja, addig munkatársai az ellentétes sorokban szólalnak fel.

A miniszterelnök bejelenti, hogy nem ismeri el az Európai Parlamentet, amely egyet nem értését fejezte ki a tüntetőkkel kapcsolatos intézkedéseivel, az elnök kifogásolja, hogy sérül az ország nemzetközi megítélése. A miniszterelnök azt akarja, hogy Boszporusz harmadik hídja annak a szultánnak a nevét viselje, aki több tízezer alevita hóhérja volt, az elnök azt javasolja, hogy a híd viselje a török alevizmus egyik ideológusának nevét. A miniszterelnök nem hajlandó elismerni a túl szigorú rendőri intézkedéseket, az elnök bocsánatot kér a néptől ezekért az intézkedésekért.

Amíg Erdogan arra szólít fel, hogy várják meg a bírósági döntést a Gezi park ügyében, amivel minden elkezdődött, addig önkéntesek 100 fát, 2 ezer rózsabokrot és 202 ezer szezonális virágot ültetnek a parkban – lerombolni azt senki sem fogja, ezt nyíltan hangoztatják is.

Természetesen az Erdogan politikát még korai lenne temetni, de az már nem teljesen egyértelmű, hogy ki fogja vezetni az Igazságosság és Fejlődés Pártját a következő választáson, mint ahogy az sem, hogy milyen párt is lesz ez valójában.

  •  
    és megosztani