29 május 2013, 14:33

A hidegháború halkuló visszhangja: a Thunderbolt-ok elhagyták Európát

A hidegháború halkuló visszhangja: a Thunderbolt-ok elhagyták Európát

Európában egyre csendesebb a hidegháború visszhangja: 2013 áprilisában hagyta el a kontinenst az utolsó amerikai páncélos század, három nappal ezelőtt pedig az utolsó, a németországi Spangdahlemben állomásozó, már feloszlatott 81. amerikai repülőszázadhoz tartozó A-10 Thunderbolt csatarepülők is visszatértek az Egyesült Államokba.

A hidegháború évtizedei alatt az Európában állomásozó amerikai egységek képezték a NATO erőinek törzsét, melyek a Szovjetunió ellen álltak készenlétben. Az ellenségeskedés csúcspontján majdnem 300 ezer katona, több mint 1000 tank és egyéb páncélozott harcjármű, több száz nehéz tüzérségi fegyver, repülők és helikopterek alkották az amerikai katonai képviseletet a régióban. Hasonló erőkkel állottak a német Bundeswehr, a Brit Rajnai Hadsereg és egyéb szövetséges hadseregek és kontingensek  a Szovjetuniónak és szövetségeseinek ellenében, amelyek a legnagyobb kelet-európai katonai csoportosulást alkották.

A Varsói Szerződés, majd a Szovjetunió felbomlása megszüntette ezt az ellenségeskedést. Ma egyik félnek sincs lehetősége Európában egy azonnali támadó hadművelet megkezdésére, és a kölcsönös leszerelés a változó helyzet tényének elismeréseként jelentkezik. Az Európában levő amerikai kontingens mindössze egy Németországban állomásozó Striker harckocsikkal rendelkező dandárra és egy olaszországi légi-deszant dandárra csökkent. Az őket támogató légierőt hat vadászszázadra csökkentették (egy Németországban, kettő Olaszországban és három Angliában), ezek fele pedig alacsony harckészültségben van.

Az utolsó tankok és csatarepülők kivonása 2013 tavaszán az Egyesült Államokban az európai feszültség csökkentésére irányuló program keretein belül történt. Ezt a folyamatot a katonai költségek csökkentésére irányuló döntés meghozatala indította.

Az Európában állomásozó amerikai egységek fő feladata jelenleg a közel-keleti, közép-ázsiai, ázsiai és csendes-óceáni amerikai hadműveletek támogatása, ami jelentősen megnövelte az Európában maradt egységek szállító és utántöltő részlegeinek jelentőségét.

Az európai leszerelés sajnos nem jelenti a világban uralkodó feszültség enyhülését vagy az általános veszély csökkenését. A háború tüze az iszlám államok sokaságában lángol föl Malitól Közép-Ázsiáig, a terrorista tevékenység pedig elvből nem ismeri el a határokat.

Ebben háborúban a hadosztályoknak és rohamszázadoknak nincs olyan jelentősége, mint régen volt. A világ összes országa, beleértve az Egyesült Államokat és Oroszországot is a fegyveres erők új szervezésére és felhasználására keresnek lehetőségeket, hogy azok helyt tudjanak állni az új veszélyekkel és ellenségekkel szemben. Egyet viszont biztosan el lehet mondani: a klasszikus „nukleáris szembenállás” már a múlté. Az emberi élet a fejlett országok számára túl komoly értékkel bír, hogy bárki is komolyan elgondolkozzon olyan nagyságú katonai akciók lehetőségén, amilyeneket a hidegháború alatt terveztek.

  •  
    és megosztani