13 május 2013, 17:44

A rehabilitált nácizmus országa

A rehabilitált nácizmus országa

Romániában nem emlékeznek meg a nácizmus feletti győzelem napjáról, ugyanakkor Európa napját, amely május 9-én van, igen nagy ünneplés kíséri. A II. világháborút nem feledték el, de a romániai hatóságok azon vannak, hogy különösebben ne hangsúlyozzák a nácizmus feletti győzelem évfordulóit. A II. világháborút Bukarestben „három tragédia” kontextusában említik, ugyanakkor ezeknek a „tragédiáknak” az értelmezése nemigen függ össze a világtörténelem helyes értelmezésével.

A hivatalos politika és retorika, a romániai elit médiastratégiája kimerül abban a kísérletben, hogy megszépítsék a romániai nácik emlékét, a Szovjetuniót pedig a XX. század fő „bűnözőjének” állítsák be. Az említett "nagy tragédiák”, amelyekről oly szívesen beszélnek a romániai politikusok és az értelmiség egy része is, beleillenek annak a ruszofób kurzusnak a kereteibe, amely már 20 éve mérgezi Bukarest és Moszkva között a kapcsolatokat.

Az első tragédia: „Sztálin 1940-ben elfoglalja Besszarábiát”. A jelenkori román elit bűnnek tartja, hogy a Szovjetunió 1940-ben visszaszerezte azt, amit 1918-ban Románia elfoglalt. Azokra a visszaemlékezésekre, amelyekben a román hadseregnek a megszállt területeken való kegyetlenkedéseiről van szó, egy a válasz: „a román hadsereg a német csapatokkal szövetségben szabadította fel saját területét”. A romániai hatóságok a náci hóhérokat egyszerűen a „geopolitikai játékok áldozatainak” titulálják, vagy a „Románia szabadságáért harcolóknak”. Ennek megfelelően a román hadsereg részvétele a Moldávia határain túli harcokban nem bűn, hanem mindössze „a parancsnokság tragikus tévedése”, amelyet rá lehet fogni a Berlintől érkező nyomásra. Amikor Trajan Basescu Románia elnöke közölte, hogy 1941-ben ő parancsot adott volna a Szovjetunió elleni támadásra, nem valami marginális álláspontot fogalmazott meg, egyszerűen körvonalazta a jelenlegi román elitre jellemző pozíciót.

Bukarestben a második „nagy tragédiának” tartják „a kommunizmus eljövetelét a Vörös Hadsereggel”. A Szovjetuniót azzal vádolják, hogy Romániát csatlóssá tette, vádolják az uralkodó osztályok képviselői elleni megtorlásokkal. Arra már nem emlékeznek, hogy a „megtorlásokat” a román kommunisták hajtották végre, mint ahogyan arra sem, hogy Sztálin adta vissza Romániának Erdélynek azt a részét, ami Hitler követelésére visszakerült Magyarországhoz. Ha nincs ez a „sztálini ajándék”, akkor ez a rész Magyarországé marad. Másrészt, a román politikusok szívesen emlegetik a jóvátételt, amelyet Románia fizetett a Szovjetuniónak. Hivatalos szinten visszakövetelik a román aranykészlet azon részét, amelyet a háborús kártérítés fejében kapott meg a Szovjetunió.

Romániában láthatóan nincs bűntudat azok miatt a tettek miatt, amelyeket a román hadsereg követett el a II. világháború idején. Romániát a Szovjetunió ártatlan áldozatának tekintik. Sőt: Romániában elterjedt az a vélekedés, hogy igazságtalan volt vesztesként elismerni az országot, miután 1944-ben átállt a szövetségesek oldalára. Ez már azonban akkor történt, amikor a szovjet csapatok Románia területén voltak.

Ha az ország elnöke kijelenti, hogy ő parancsot adott volna a Szovjetunió elleni támadásra, ha a nemzeti bank elnöke „élete ügyének” tekinti a jóvátételbe adott arany visszaszerzését, ha egy ismert bloger azt írja, hogy „május 9-én Oroszország a kelet-európai népek feletti győzelmet ünnepli, amely győzelmet megkönnyítette a Hitlerrel való összeesküvés”, akkor nyugodtan állíthatjuk, hogy ebben az országban de facto rehabilitálták a nácizmust.

Hogyan lehet reagálni erre a helyzetre? Lehet, hogy érdemes felhasználni az izraeli tapasztalatot. Izrael rendkívül keményen reagált minden olyan kitételre, hogy „Romániában nem volt holocaust”. Olyannyira keményen, hogy a romániai nácik tisztára mosásának legnagyobb hívei is kénytelenek módosítani kijelentéseiket. Lehet, hogy ha a nagy honvédő háborúban elesett hősök emlékét meggyalázó minden nyilatkozatra maximálisan erős lesz a reagálás, a román elit tudatában is változás következik be.

  •  
    és megosztani