31 március 2013, 16:34

Nikolaj Vaszenyin, az utolsó mohikán

Nikolaj Vaszenyin, az utolsó mohikán

Oroszország Hangja előző cikkeiben megismertette az olvasókkal Nikolaj Vaszenyin, a jekatyerinburgi veterán hihetetlen történetét.

Hosszadalmas keresés után elértük célunkat, ám nagy sajnálatunkra, már túl késő volt. Vaszenyin volt az utolsó tagja a partizán csoportnak, amit George Mono vezetett Saint-Sorlinban, a Drôme részlegben. Most a veteran Jekatyerinburg külvárosában lakik. Az utolsó életben maradt bajtársa Marcel Marce, az élet kegyetlen iróniája folytán meghalt 2013-ban, március 17-én, pont akkor, amikor megpróbáltuk vele felvenni a kapcsolatot. Nyikolaj Vaszenyin maradt az utolsó mohikán.

Persze, hogy nagyon sajnáljuk, hogy ez a hosszú út végül zsák utcába vezetett minket. Nyikolaj összes bajtársa a Saint-Sorlin partizán alakulatból meghalt, és ő végül egyedül maradt a saját emlékeivel és élményeivel. Most már csak kesereghetünk a francia diplomaták következetlenségén, akik ugyan megtisztelték a neki járó kitüntetésekkel, de nem vették figyelembe a veterán szívének hívó szavát.

Együttérzést vált ki Marcel Marce halála. Ő 1920-ban született, Isere megyében, Franciaország délkeleti részén. Azok, akik ismerték Marcelt életében, úgy emlékeznek rá, mint egy nagyon szerény, kellemes emberre, aki ugyanakkor határozott is.

Szeretném megjegyezni, hogy ez a magávalragadó történet egy egyszerű, nemeslelkű ember története, és arra hívatott, hogy emlékeztessen minket az alázatosságra. Nyikolaj Vaszenyin nem remegett meg a náci Németországgal szemben állva, hadifogolyként a szökési kísérletet választotta, tudva, hogy a hazájába vezető út lehet, hogy nem lesz könnyű, ami végül is így is volt.

Annak ellenér, hogy megpróbált megszökni a hadifogoly táborból Nürnberg alól, a sikeres szökés ellenére a munkatáborból, hogy részt vett a francia ellenállás partizán csapataiban, Vaszenyin 15 év lágert kapott.

 

Ám ő nem adta fel, nem ült ölbe tett kézzel, hanem harcolt tovább, és ez a tett példaként kell, hogy szolgáljon a mostani és az elkövetkezendő nemzedékek számára. Eljutott egészen a győzelemig, fegyverrel a kezében, a messzi és ismeretlen Franciaországban. Az abból az időből megmaradt fényképeken büszkén mosolygó szabad embert látunk, aki biztosan áll a lábán, magasra felszegett fejjel.

Most Nyikolaj elmerült a gondolataiban, amik 1944-be repítették el, Drômeba, ám minden bajtársa már csak az emlékezetében él tovább, azokat juttatva eszébe, akik a szabadságért harcoltak. Mono kapitány egész osztagából csak Nyikolaj maradt életben, a francia becsületrenddel kitűntetve, aki a francia ellenállás hőse és a világháború veteránja.

Oroszország Hangjának emlékező missziója itt véget ér, az összegyűjtött adatokat hozzáadják majd a francia archívumokhoz és átnyújtják az Ellenállás egyesületének.

Mi meg folytatjuk Nyikolaj nehézségekkel teli útjának részletes megvilágítását. Szeretnénk köszönetet mondani azoknak, akik segítettek megtalálni az Ellenállás Szövetségének Drôme-i részlegét vezető emberét, André Petitot, Mrs. Catherine Lamerie-t a partizán mozgalom Bozombo egyesületének elnökét francia oldalról, úgyszintén orosz oldalról – szverdlovszk régió kormányzójának, Jevgenyij Kuyvashevnek, az Ajánlati Bizottságnak, ami azt tanácsolta, hogy az Expo 2020 kiállítást tartsák Jekatyerinburgban, az Aurum-Tour ügynökségnek, végezetül pedig Szergej Vaszenyinnek és édesapjának Nyikolajnak, aki szeretné kifejezésre juttatni csodálatát.

Nyikolaj, hosszú életet kívánunk Önnek családja körében.

  •  
    és megosztani