17 március 2013, 11:57

Natalia Petrozsickaja énekesnő, zenés színházi színésznő

Natalia Petrozsickaja énekesnő, zenés színházi színésznő

Idén a Sztanyiszlavszkij és Nemirovics-Dancsenko Musical Színház moszkvai szólistáját a legrangosabb orosz színházi díjra, az ”Aranymaszkra” jelölték. Nagydíjra jelölték ”Legjobb operaszínésznő” kategóriában a ”Háború és béke” darabban nyújtott munkájáért. Erről a játékáról és az operaházi munkáiról mesélt az «Oroszország Hangjának».

Pályafutásának legfőbb szerepei Tatjana az ”Anyeginben” és Natasa a ”Háború és békében”. Tatjana szerepével kezdődött el gyakorlatilag a színpadi pályafutása, amikor Natália még diákként énekelt a moszkvai Állami Konzervatórium Operastúdiójának produkcióiban. Natasát a ”Háború és békéből” Petrozsickaja tavaly játszotta el, elnyerve a közönség tetszését a premier előadásokkal. A szerep megformálása nem volt könnyű,- meséli a színésznő:

Számomra nem volt könnyű feladat énekelni Prokofjev operájában. Hosszú időbe telt, mire ”elsajátítottam” a zenéjét és a hősnőm alakját. Egy-két hónap múlva azonban megértettem, hogy minden nőben ott lapul valahol mélyen egy Tánya és egy Natasa.

Natália számára gyakorlatilag nincs különbség a színpad és a valódi élet között. Az egész életét a színháznak szenteli. Például a férje kifogása ellenére a ”Háború és béke” első jelenetében, Alekszandr Titel rendező kérésére egy talapzaton áll, nyolc méter magasan a zenekari árok felett. Natália elismeri, hogy olyankor félni szokott, azonban a szerep kedvéért bármire készen áll. Petrozsickaja számára nem csak énekelni fontos a színpadon, hanem játszani is:

Talán nem kellene ilyet mondania egy operaénekesnek, de mégis csak egy musicalszínésznő vagyok. Csak azért dolgozom ebben a színházban, mert itt van Alekszandr Titel. Ő nem hagyja, hogy csak állj a színpadon és ne érezd át azt, amit énekelsz, amit a közönségnek próbálsz meg elmondani. A ”Háború és békében” van néhány sor, ahol elfelejtem az éneklést. Ezekben a pillanatokban annyira együtt érzek Natasa szívével és lelkével, hogy azt elnézi nekem Prokofjev, nem olyan fontos számomra elénekelni néhány dallamot. Képes vagyok egyszerűen csak beszélni vagy épp kiabálni.

A zenei kritikusok és a közönség hálás Natáliának az ilyen megformálásért. Meghatónak és kecsesnek nevezik őt, az ügyességéről és a művésziességéről beszélnek. A közönség pedig ovációval fogadja. Natália arról mesél, hogy a Sztanyiszlav és Nyemirovics-Dancsenko Musical Színház igazi otthonná vált a számára:

Moszkvában számomra csak a mi színházunk létezik, csodálatos zenekarral és társulattal. No meg a nézők! Az emberek nem csupán egyszer jönnek el megnézni a darabokat, úgy járnak ide, mint az otthonukba. Te pedig rájössz, hogy szinte mindig a szeretteidnek énekelsz.

A hallgatókkal gyakran kommunikál Natália a szociális hálókon. Elmondása szerint mindig kész tanácsokat vagy kritikát fogadni. A legszigorúbb kritikus azonban ő maga:

Mindig meg akarsz felelni, hogy senkit se hibáztassanak. Szeretek dolgozni, szeretem, ha elfoglalt vagyok. Boldog vagyok, hogy ez a munkám.

  •  
    és megosztani