12 március 2013, 18:28

Kínai kihívás és a Nemzetközi Űrállomás

Kínai kihívás és a Nemzetközi Űrállomás

Kína az egyedüli nagyhatalom, amely nem vesz részt a Nemzetközi Űrállomás (ISS) programjában. Sőt az idén még kihívást is intéz azzal, hogy három űrhajóst küld az Égi palota (Tiangong-1) kínai orbitális állomásra. Ez a palota először 2012 júniusában nyílt meg, amikor Kína első ízben hajtotta végre egy pilótairányítású űrhajó és egy másik kozmikus objektum összekapcsolását.

A pilótairányítású űrhajó és az orbitális modul második összekapcsolódása azt jelenti majd, hogy Kína létrehozta saját, független kozmikus szállítási rendszerét. Ezen az úton az első lépést 2003-ban tette, amikor először járt kínai űrhajós a világűrben.Majd 2008-ban következett a folytatás, amikor a nyílt űrbe is kilépett Kína űrhajósa.

De miért kell Kínának évtizedekkel később a Szovjetunió és az Egyesült Államok által már megtett úton haladni? Andrej Vinogradov elemző legalább három okot lát.

Egyik prioritás az ország státusa. Rangja van annak, ha egy ország rendelkezik ilyen programmal. Kína vezető helyre pályázik,és ez vonatozik a tudomány és a technika területére is. Az alapkutatások, ha nem is azonnal, de idővel jelentős eredményeket adnak. Hiszen a világűrkutatás számára kidolgozott technológiák előbb utóbb bekerülnek a civilszférába és a haditechnikába.

Kína eleinte saját kutatásaira támaszkodott. A pilótairányítású űrkutatásban alkalmazta a modernizált szovjet technológiákat, például a létfenntartási rendszereknél,a szkafanderek kidolgozásában Ezeket a technológiákat a Szovjetunió széthullását követően adta el Oroszország Kínának. A szakértők szerint a Sencsou kínai űrhajók és a Szojuz szovjet űrhajócsalád között megfigyelhetők hasonlóságok, Igaz,a kínai variánsok manőverezési képessége jobb. A kutatók úgy látják, hogy a Tiangong-1 kínai modul nem nagyon különbözik a Szaljut szovjet állomástól.

A kínai tervek is egyelőre szinte ismétlik a szovjet programokat. Ugyanakkor Kína Oroszországtól, az Egyesült Államoktól, az Európai Uniótól, Kanadától és Japántól függetlenül fejleszti űrkutatási programját. Egyes szakértők ebben politikai motívumot látnak. Andrej Vinogradovnak más a véleménye.

Kína egyelőre nem sok mindent tud felmutatni. Ha most bekapcsolódna a közös programokba, rögtön láthatóvá lenne a kínai űrkutatás tényleges színvonala. Ami náluk van, az nem más, mint az évtizedek előtti szovjet program ismétlése. A kínaiaknak össze kell gyűjteniük a saját tapasztalatokat, hogy komolyan érdeklődjenek irántuk a szakemberek.

Bárhogy is legyen, a kozmikus berendezések csoportja tekintetében Kína már elérte – mennyiségben - az orosz szintet. 2010-ben a felbocsátások tekintetében pedig az Egyesült Államokat. Akkor mindkét ország 15-15 sikeres kozmikus startot mondhatott a magáénak. A kínai rakéták 20, az amerikaiak 35 műholdat juttattak röppályára.

Kína fokozódó gyorsasággal tör ki a világűrbe. 2013-ban a tervek szerint 20 kozmikus berendezést juttat pályára, és siker esetén e mutató tekintetében megelőzi Oroszországot és az Egyesült Államokat. A szakértők felhívják a figyelmet, hogy a műholdak közel háromnegyede közvetlenül vagy közvetett módon, de katonai célokat fog szolgálni.

  •  
    és megosztani