21 február 2013, 14:21

Cárválasztás

Cárválasztás

400 évvel ezelőtt választották I. Mihály néven cárrá Mihail Romanovot. Ez az Országos gyűlés (zemszkij szobor) döntése volt, amelyet az akkor használatos naptár szerint február 21-én (most március 6.) tettek közzé.

1613 elején a moszkvai Kremlben 58 orosz városból több mint 800 „kiválasztott ember” gyűlt össze. A zemszkij szobor megtartása csak azt követően vált lehetővé, hogy Kuzma Minyin és Dmitrij Pozsarszkij vezetésével a népfelkelők hada kiűzte a lengyel betolakodókat. Ezzel lezárult az orosz történelemben zűrzavarosnak nevezett - 1598 és 1613 közötti – időszak, amelyet elemi csapások, lengyel - svéd intervenció, súlyos politikai, gazdasági, állami és társadalmi válság jelzett. Széthullás, pusztulás fenyegette az országot. Ilyen körülmények között nemcsak a világi elit, a papság, a kozákság, a kereskedői réteg képviselőit foglalkoztatta az a kérdés, hogy ki lehetne a cár, hanem a városi iparosokat, kézműveseket, de még egyszerű parasztokat is – mondja

Andrej Szaharov

történész.

- Több jelölt is volt. Így Fjodor Msztyiszlavszkij és Dmitrij Trubeckoj. Szóba került Dmitrij Pozsarszkij herceg neve is. De végül is megállapodtak a 16 éves Mihail Romanov személyében. Ő egy régi, a Rurik-dinasztiához rokoni szálakkal kapcsolódó bojárcsalád leszármazottja. Az új cár és környezete célul tűzte ki az ország egységesítését.

Az Országos gyűlés végleges döntésének bejelentése előtt országszerte küldöttek jártak, hogy megtudakolják, mi is a vélemény a jelöltről. Persze, a demokrácia és a parlamentarizmus mai értelmezését nemigen alkalmazhatjuk a középkori társadalomra, amely teljesen más törvények alapján épült fel - mondja Georgij Bezsanidze teológus-történész.

- Nem volt ott többségi szavazás. Egyszerűen megállapodtak abban, hogy Mihail Romanovon kívül senki sem tart igényt a trónra. Ortodox cárról volt szó, aki Isten előtt ígéretet tett az összes népet, nemzetiséget és minden felekezet összekötő hagyományok ápolására. Hiszen Oroszország nagyszámú népei között nemcsak ortodoxok voltak, de muzulmánok, buddhisták, és pogányok is… Valamennyien hűségesen szolgálták az ortodox cárokat, a Romanov-dinasztiát, egészen addig, amíg az 1917-es októberi forradalmat követően annak utolsó tagját, II. Miklóst családjával együtt kivégezték a bolsevikok.

Azt mondják, a cároknak nincs egyéni életrajzuk, mert az adott ország történelme jelenti életútjukat. Az első Romanov, Mihail idején, Oroszország déli határainál új földeket hódítottak meg, egész sor manufaktúrát hoztak létre. A vezető európai országokkal létrejöttek a diplomáciai kapcsolatok.

  •  
    és megosztani