26 január 2013, 14:48

Január 28-án, hétfőn Moszkvában nyílik meg az a kiállítás, amelyen bemutatják Meer Akszelrod szovjet festő 30 munkáját. Meer Akszelrod (1902-1970) munkáinak nehéz sors jutott: nem fértek bele a szovjet művészetbe, túl egyediek, túl zavarosak és túl romantikusak voltak.

Olyan tanárai voltak, mint az elismert Vlagyimir Favorszkij, vagy Szergej Geraszimov. Akszelrod értett a klasszikus iskola finomságaihoz, de nagy rajongója lett az olasz reneszánsznak, valamint a francia impresszionizmusnak és posztimpresszionizmusnak. A hozzáértő közönség felfedezheti munkáiban Modigliani és Van Gogh hatását.

A Szovjetunióban nem tiltották meg, hogy dolgozzon, nem figyelték és nem is maradt munka nélkül: könyveket illusztrált, és Szergej Eisenstein Ivan Groznij c. filmjéhez is ő készítette a freskókat. Ugyanakkor életében összesen két kiállítása volt – és azok sem Moszkvában. Az első nagy retrospektív kiállítás csak 1972-ben nyílt, két évvel a halála után. Már életében Mark Chagallhoz hasonlították, az ismert művészettörténész, Mihail Alpatov pedig így írt róla: „Akszelrod idővel, mint korunk legnagyobb festőjét fogják elismerni”.

Ahogyan a festő lánya, a költő Jelena Akszelrod emlékezett, apja halála után „a múzeumok és a gyűjtők, hazaiak és külföldiek egyaránt, rohamosan kezdték felvásárolni munkáit”. Ebben az időben tett szert néhány képre a Tretyjakov képtár, az Orosz múzeum és a Puskin múzeum is.

Meer Akszelrod népszerűsége évről évre nő, egyre több képe kerül a legnagyobb aukciós házak árveréseire Oroszországban és külföldön is, és az elmúlt néhány év során több kiállítást is rendeztek tiszteletére.

A január 28-i kiállítás alapját az 1920-30-as éveinek grafikai munkái adják. Ezek alapvetően híres írók – Sólem Áléhem, Iszaak Babel, Anton Csehov – műveihez készült illusztrációk, valamint zsidó települések vázlatai, ahol a festő a gyerekkorát töltötte, és amelyek nagy nyomot hagytak munkásságában.

Külön figyelmet érdemelnek a temperával készült festményei azokról a helyekről, ahol a 20. század második felében élt. Elsősorban a Baltikum, amelyet a festő a Grimm mesék világának látott: íves oszlopok, égbeszökő gótikus tornyok a kék ég előterében.

A kiállítás kurátora, a művészettörténész Ljubov Agafonova így nyilatkozott:

- Ez olyan, mint egy álom a szabadságról, tengerről, vitorlásokról – mindaz, ami úgy hiányzik az örök moszkvai őszből.

  •  
    és megosztani