2 december 2012, 15:50

«Vakleszállás» a fedélzetre

«Vakleszállás» a fedélzetre

Az orosz mérnökök egy olyan navigációs rendszert fejlesztettek ki a haditengerészet számára, amelyik biztosítja a repülőgép-hordozókra való «vakleszállást». A közeljövőben megkezdik ennek a szerkezetnek a tesztelését, amelynek a sikere esetén új lehetőségek nyílnak meg a haditengerészet előtt.

A fedélzetre való leszállás önmagában véve nem gyáváknak való: a vadászgép normális körülmények között egy 2000 méter hosszú és 50 méter széles sávon száll le, amit itt egy gyakran mozgó, másfélszer keskenyebb és tízszer rövidebb szakaszon kell letenni. A gép megfékezését a fedélzeten a repülési irányra merőlegesen kifeszített acélkötelekkel oldják meg, amelyekbe a gép farkáról lenyújtott horog beakad (vagy azonnal felállított fékező ernyőkkel, ha már nem maradt más lehetőség), de a leszállást akkor is után-égetéssel kell végrehajtani, annak érdekében, hogy ha a kötél elcsúszik, fel tudjon szállni egy újabb körre.

Nagyon kevés olyan ember van, aki képes leszállni egy fedélzetre, az időjárási nehézségek pedig tovább csökkentik azon személyzet számát, akik készek felszállni a légvédelem ellenségével szemben: egyetlen parancsnok sem engedi a levegőbe a gépet, ha a leszállás várható feltételei meghaladják a pilóta képességeit.

Az amerikai haditengerészet nagy tapasztalatra tett szert az évek során a fedélzeti repülőgépek «vakleszállásában», ugyanakkor nem mindenki képes letenni a gépet homokviharban a Perzsa-öbölben vagy hóesésben az Észak-atlanti/Csendes-óceán felett.

Az orosz haditengerészet számára az időjárási viszontagságok kérdései még nehezebbek: az orosz haditengerészet mindkét óceáni bázisa olyan területen található, amelyik az időjárási meglepetéseiről híres. Északon ezeket a meglepetéseket tovább terheli a sarki éjszaka.

Az új «vakleszállás» rendszer SRNC néven (műholdas navigációs komplex) az úgynevezett relatív navigációnak köszönhetően drámaian növeli a repülőgépek koordinátáinak meghatározását. Ennek alapja egy régóta használt műholdas navigációs rendszer, azonban ebben az esetben a leszálló repülőgép valós időben még egy gépnek jelez, amely ezzel a szerkezettel van felszerelve. A további referenciaérték 10 cm-re javítja a koordináták meghatározásának a pontosságát és egybeveti azt a hajó koordinátáival, figyelembe véve a repülőgép-hordozó fedélzetének az ingadozását a hullámokon. A szélvédő mutatójára vetített célirány, amelyet a pilótának egy adott ponton meg kell tartania, biztosítja a leszállás irányának megtartását, valamint a fedélzet elenyésző eltéréssel való érintését, akár nulla láthatóság mellett is.

A jövőben az SRNC-t bármelyik repülőgépre felszerelhetik: a pontos leszállás bármilyen időjárási körülmény mellett nem csak a haditengerészet pilótái számára lényeges. Az SRNC egységet nem csak a repülőgépekre szerelhetik fel, hanem a repülőtér irányítótornyára is, lehetővé téve a gép leszállását akkor is, ha nem a föld nem látható. Ideális esetben egy ilyen rendszer kiküszöböli az olyan katasztrófákat, mint ami 2010. április 10-én történt a szmolenszk-i repülőtér közelében, amikor lezuhant egy Tu-154 típusú repülőgép fedélzetén a lengyel elnökkel.

Az SRNC előzetes tesztelése már bizonyított: a Szu-30 vadászgép, amelyet ezzel a szerkezettel szereltek fel, már több leszállási kísérletet hajtott végre az «Kuznyecov Tábornok» fedélzetén, kerekeivel érintve a fedélzetet. Ha a tesztelések sikeresek lesznek, akkor az SRNC-t felszerelik a szolgálatban lévő Szu-33 gépekre, valamint a jövőben a MiG-29K gépekre, amelyeket az orosz haditengerészet rendelt a 2011-20 közötti állami fegyverkezési program keretein belül.

  •  
    és megosztani