5 október 2012, 16:23

Tizenhat ifjú európai művész egy hét folyamán Moszkva és Szentpétervár életével ismerkedett. Benyomásaikat a festészet eszközeivel fejezték ki. Műveiket az orosz Művészeti Akadémia kiállítótermeiben állították ki az Oroszország képe nemzetközi projekt keretében.

A tárlat nem egyértelmű benyomást gyakorol. Egyrészt, nem lenne teljesen korrekt dolog a mai európai festők műveit a megszokott mércével mérni: végül is, kívülállók szemével látják Oroszországot, azonban az orosz közönség számára a tárlat lehetőséget nyújt arra, hogy megértsük, milyennek látják a külföldiek fővárosainkat. Másrészt, a legtöbb alkotás másodlagossága elképesztő, és a mesteri tudásnak nem a legmagasabb színvonalát láthatjuk.

Az orosz művészeti akadémikusok reagálása visszafogottnak mondható. Az Orosz Művészeti Akadémia elnöke, Zurab Cereteli a tárlat megnyitóján elsősorban az új gondolkodásról, de nem új festői iskoláról beszélt.

Városi tájak, az orosz irodalom klasszikusainak arcképei, absztrakciók és a kubizmus utánzása – ilyennek érzékelik Oroszországot az európai festők. Realista művek elvétve találhatók. Talán az egyetlen klasszikus stílusban fogant festménynek nevezhető Arantzazu Martinez spanyol művésznő misztikus alkotása, a Bölcs Vaszilisza.

Marcos Marin az elnök személyisége révén értelmezi Oroszországot. A festő elmondása szerint az államfő portréja nem is annyira politikus képe, mint inkább „az országkép, az imázs összetevője”.

A portugál Diogo Navarro figyelemreméltó tájképeket mutatott be a tárlaton, amelyekben a brit William Turner klasszikus festményeinek a hatása fedezhető fel. Moszkva és Pétervár c. diptichonjában nemcsak festéket használt: ragaszt, maltert, cementet is, amelyet az utcán dolgozó munkásoktól kapott. „Most már országuk bizonyos része fizikai értelemben is diptichonomon van” – mondja a művész.

Mindegyik festő másképpen lát(tat)ja Oroszországot. Van, aki tűzpiros öregasszony képében ábrázolja, van, aki arany szökőkutat festett, egyfajta 21. századi „bőségszarut”. Különféleképpen viszonyulhatunk az európai művészek kísérleteihez, de tagadhatatlan, hogy az ország efféle művészeti értelmezésére irányuló kísérlet már önmagában is érdekes lehet.

  •  
    és megosztani