4 október 2012, 11:28

A magyar, aki Georgiába utazott el és Grúziából jött vissza

A magyar, aki Georgiába utazott el és Grúziából jött vissza

Volt évekkel ezelőtt egy film (Az angol, aki dombra ment fel és hegyről jött le), amiben a főszereplő térképészt egy wales-i falucska lakói igyekeznek meggyőzni arról, hogy a dombjuk valójában hegy. Mivel ehhez hivatalosan hiányzik néhány méter, ezért addig hordják rá a földet, amíg az állításuk valósággá válik.

Úgy tűnik, hogy a nemzetközi politikában is történhet valami hasonló. A kérdés az, hogy ki hordja a földet és honnan-hova hordja.

Vegyünk először is egy karizmatikus, jogász végzettségű politikust, akit a poszt-szocialista elittel szembeni széleskörű ellenérzés (is) segít a hatalom megszerzésében – kétszer is. Adott továbbá egy eredendően demokratikus elkötelezettségű, a forradalmár szerepében fellépő politikus, akit hatalomra kerülése után gyakran ér a vád, hogy országában központosítja a hatalmat, felborítja a fékek és egyensúlyok rendszerét, és vele szoros kapcsolatban álló üzletemberek vásárolják fel az ellenzéki sajtót. Mindkettő ugyanaz az ember. Természetesen nem Orbán Viktorról van szó, hanem Miheil Szaakasvili grúz elnökről.

Szaakasvili, bár eleinte az Oroszországgal való együttműködés mellett tette le voksát, az elmúlt tíz évben fokozatosan és erőteljesen szembefordult a szomszédjával. Ráadásul még el is számolta magát, amikor a függetlenségüket évekkel korábban kikiáltó abház és dél-oszét területek miatt belefutott egy biztos katonai vereséggel járó konfliktusba. (Antoine de Boulay gróf szavaival élve: „Ez több mint bűn: ez hiba.”)

A vesztes mini-háború után Szaakasvili elnök azt szorgalmazta, hogy az orosz orientációval való szembenállás jegyében országát a hivatalos érintkezésekben - a szláv közvetítéssel elterjedt Grúzia helyett - Georgia néven emlegessék. A magyar külügyminisztérium ezt a kérést végül 2011-ben ültette át a gyakorlatba. Ugyanakkor, érdekes módon, a kormány honlapján a magyar miniszterelnök minapi látogatásáról szóló hírben egy szóval sem említik Georgiát, ehelyett megtudhatjuk, hogy „részesei lehettünk Grúzia sikertörténetének.” Nos Orbán Viktor szavai a jelképek síkján mindenképpen prófétainak bizonyultak. Bár nem ez volt a választások fő témája, azért a választók erőteljesen emlékeztették Szaakasvili rezsimjét arra is, hogy nem kívánják az Oroszországgal való szembenállást.

Megjegyzendő, hogy Orbán Viktor előszeretettel áll ki olyan erők mellett, amelyeknek a célkitűzéseit a választók később – finoman fogalmazva - nem találják elég meggyőzőnek (mint amilyen az MKP Szlovákiában, az MPP és az EMN Erdélyben). Most már „Misa” Szaakasvili Egyesült Nemzeti Mozgalma is felkerülhet a képzeletbeli listára. Pedig Orbán miniszterelnöknek tisztában kellett lennie azzal, hogy Szaakasvili pártjának helyzete a szavazók körében igencsak ingatag. Ennek ellenére a teljes nemzetközi tekintélyét, magyar és európai néppárti politikai súlyát latba vetve szólította fel a grúz választókat, hogy „ne forduljanak a múlt felé.” Úgy látszik azonban, hogy ez a tekintély nem volt elég a választók meggyőzéséhez. Vagy csupán eltérő volt a jövőképük.

Persze a szavazólapok üzenetére figyelve azt sem szabad elfelejteni, hogy Mihail Szaakasvili Grúzia közvetlenül válaszott államfője. Bár a politikája és pártjának kormánya megbukott, ő maga továbbra is elnök és az is akar maradni a 2013-ban esedékes elnökválasztásokig. Hátralévő hivatali idejének egyik első teendőjeként kinevezheti miniszterelnöknek fő ellenfelét, a választásokon győztes Grúziai Álom vezetőjét, Bidzina Ivanisvilit. A kétpárti grúz parlamentben azonban továbbra is jelentős erő marad az államfő Egyesült Nemzeti Mozgalma, amely a mandátumok kb. 40%-át tölti majd be. Az erőviszonyok tehát jelentősen változtak ugyan, de nem olyan mértékben, hogy Grúzia teljesen feladja eddigi transzatlanti orientációját. Inkább egy kiegyensúlyozottabb, Oroszországgal rendezettebb viszonyra törekvő, kevésbé konfliktuskereső külpolitikát várhatunk majd.

Mindenesetre úgy látszik, hogy miközben Orbán Viktor elutazott rátenni egy lapáttal Szaakasvili Georgia-dombjára, addig a grúz választók többsége szívesebben talicskázta a földet Ivanisvili Grúzia-hegyére.

  •  
    és megosztani