Mihail Arisztov
24 június 2012, 18:55

Napóleon végzetes hibája

Napóleon végzetes hibája

200 évvel ezelőtt, 1812. június 24-én Napóleon 600 ezer fős hadserege megszállta az Orosz Birodalom területét. Kezdetét vette a háború, amelyet később a francia császár végzetes hibájának nevezett.

Oroszországban a hazafiasság példátlan fellángolását váltotta ki és Honvédő háborúnak nevezték el. Európa hódítójának, aki az invázió mellett döntött, fogalma sem volt arról, hogy 6 hónapnyi ádáz harcot követően hadserege teljes mértékben megsemmisül.

Oroszország akadályt jelentett a világuralomra törekvő francia császár számára. Formális indokot az agresszióra az szolgáltatott, hogy Oroszország megtagadta a Nagy-Britanniára kiszabott kontinentális európai gazdasági blokádot, amelyben részt kellett volna vennie a tilsit-i szerződés alapján. Napóleon a legjobb erejét ölte bele ebbe a hadjáratába. Hatalmas hadseregének a magját hivatásos francia csapatok alkották Franciaország legjobb katonai vezetőivel az élükön, mint például Ney, Murat, Davout és mások. Ugyanakkor Napóleon hadseregének sorai között az általuk korábban meghódított 16 európai ország katonái is megtalálhatóak voltak, nem kis számban. Létszámát tekintve az orosz hadsereg másfélszer kisebb volt. Emellett a főbb részeit jelentős távolságokra szórták szét egymástól – jegyezte meg Alekszej Monahov történész.

Ez volt talán a legfőbb dolog, ami arra kényszerítette az orosz csapatokat, hogy tartózkodjanak az aktív műveletektől a hadjárat elején. Világos volt, hogy ilyen erőviszonyok mellett halálosan veszélyes lenne döntő csatát vívni.

Napóleon egyesével akarta megsemmisíteni az orosz csapatokat, amelyek azonban az ország belsejébe vonultak vissza, törekedve az egyesülésre. Augusztus elején két orosz seregnek ez sikerült is. Hamarosan az orosz csapatok élére a híres parancsnokot, Mihail Kutuzovot nevezték ki főtábornoknak. Végül szeptember 7-én sor került a híres borogyinói ütközetre. Később a francia császár beismerte, hogy az 50 csata közül „a Moszkva melletti ütközet volt a leghősiesebb és egyben a legsikertelenebb is. A franciák megmutatták benne, hogy méltóak a győzelemre, az oroszok pedig kiérdemelték a legyőzhetetlen jelzőt”. Szeptember 19-én a megkopott napóleoni csapatok bevonultak Moszkvába, ahol egy egész hónapon át hiába várták Oroszország kapitulációját.

Az utóbbi időkben jelentősen megnőtt az európai történészek érdeklődése Napóleon oroszországi hadjárata iránt – nyilatkozta Lídia Ivcsenko történész.

Az egyik legismertebb monográfia az 1812-es Honvédő háborúról Franciaországban jelent meg. Szerzője Marie-Pierre Rey. A legzseniálisabb monográfia pedig a brit kutató, Dominic Lieven tollából született. Ezek a történészek nem írnak le történelmi vicceket, mivel ők az orosz levéltárakban dolgoztak.

Dominic Lieven az ”Oroszország Napóleon ellen” című könyvében cáfolta azt az elképzelést, hogy Napóleon vereségének az oka a hosszú tél és a nagy távolságok lettek volna. A Londoni Iskola történész professzora szerint az orosz hadsereg az egyik legjobb volt Európában, amelynek parancsnokai okosabbaknak bizonyultak, mivel a védekezési stratégiájuk pontosan kidolgozott volt.

  •  
    és megosztani