Natalija Viktorova
17 május 2012, 20:35

Pop-kultúra és udmurt folklór az Eurovízió-2012 versenyen

Pop-kultúra és udmurt folklór az Eurovízió-2012 versenyen

Az udmurt nagymamák együttesét Buranovo uráli faluból továbbra is egyik főbb esélyesnek tartják az Eurovízió-2012 dalfesztiválon, amely május 22-én nyílik meg Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban. Ezen a napon a „Buranovói Nagymamák” (“Buranovskye Babushki”) az első elődöntőben a 14. szám alatt szerepelnek.

A bukméker táblázatokban Oroszország képviselői a második és az ötödik hely között szerepelnek. Ugyanakkor a versenyre akkreditált újságírók között a nagymamák vitathatatlan vezető helyen vannak. A brit riportereknek, akik jelen voltak az együttes egyik próbáján, annyira tetszettek a nagyanyák, hogy az újságírók olyan pólókban járnak most, amelyeken a nagyanyák képe látható.

Az uráli „nagyanyók” Azerbajdzsán fővárosának kedvencei lettek. Baku lakosai megismerik őket az utcákon, kérik, hogy fényképet csinálhassanak velük együtt. Férfiak mondják, hogy imádják őket, mert ezek az orosz nagymamák nagyon hasonlítanak azerbajdzsán mamákra. Az asszonyok viszont el vannak ragadtatva különleges ruháiktól.

Meg kell jegyezni, hogy versenytársaik is tisztelettel viseltetnek a nyugdíjas asszonyok iránt. „Hat hihetetlen hölgy” – így nevezi őket Loreen svéd énekesnő, akit a bukmékerek az Eurovízió-2012 fő esélyesének tartanak. „Olyan természetesek, ártatlanok és bájosak,” mondja Loreen lelkesen. „Bár ez a verseny dalfesztivál nevét viseli, a győzelem nagymértékben attól függ, hogyan viszonyul a közönség a művészhez. És tudomásom szerint, az orosz nagyanyákat mindenki imádja.”

Kszenyija Rubcova a Buranovói Nagymamák producere úgy beszél, mint igazi üzletasszony, nem leplezi le érzelmeit. Amikor megkértük, hogy nyilatkozzon a verseny lehetséges eredményéről, visszafogottan mondta:

Egyelőre minden jól megy. Szeretnénk győzni, de úgy lesz, ahogy az Isten rendelkezik. A nagyanyákat jól fogadják: még a próbákon is, ahova nem engednek be idegeneket, a technikai személyzet, a biztonság, mindazok, akik dolgoznak a dalfesztiválon, lelkesen tapsolnak nekik. A nagyanyák komolyan veszik a próbákat. Nemzeti viseletben lépnek fel, és ez nemcsak nemzeti ruha, hanem családi relikviák, amelyeket sok évtizeden át őriztek.

Vannak olyan ruhák, amelyek már 200 évesek. Ezeket még dédnagyanyáink is viselték. Csak nagy ünnepkor vették fel. A művésznők nyakán régi, ezüst pénzérmekből készült ékszerek lesznek. A lábukon – olyan zokni, amelyet az együttes egyik tagja kötött, és háncspapucs. Ezt a hagyományos falusi lábbelit az egyik művésznőnk férje köti nyárfa kéregből. Amikor a rendező ajánlotta a nagymamáknak, hogy cipőben lépjenek fel, azok egyhangúan visszautasították javaslatát: „Háncspapucsban kényelmesebb táncolni.” Nemzeti akcentus érezhető a díszletben is: dal közben a színpadra kihoznak egy falusi kályhát. Mellesleg annak fényképéről sokan a blogokban kérdezték: mi ez a fehér doboz? A nagymamák énekelve kivesznek majd belőle pitét és megkínálják a közönséget.

Ugyanakkor nem néznek ki úgy, mint „furcsa kis állatok”, amitől sokan tartottak. Van bennük valami igazi, természetes és mély. Éppen ezért próbájukra csaknem száz külföldi riporter jött el, más részvevők próbáin nem volt hallható annyi „bravó” kiáltás, mint az övéken.

  •  
    és megosztani