Alekszej Makarkin
14 április 2012, 11:43

Ki gyilkolta meg Pjotr Sztolipint?

Ki gyilkolta meg Pjotr Sztolipint?

Pjotr Sztolipin személyisége nemcsak a történészek, hanem szélesebb körök figyelmét is vonzza, ami nemcsak életével, hanem halálának tragikus körülményeivel is magyarázható.

A nemesi származású Pjotr Sztolipin a pétervári egyetem természettudományi szakán szerzett diplomát. A vizsgán jeles osztályzatot kapott a nagy Dmitrij Mengyelejevtől. Ezek után rövidesen átköltözött Kalnaberzes litvániai birtokára, amelyet korszerű mintagazdasággá varázsolta.  Élénk közéleti tevékenységet folytatott a helyi nemesség képviseletében, 40 éves korára pedig kormányzó lett – előbb Grodnóban, majd Szaratovban.

Pétervárra miniszteri beosztásban tért vissza. És majdnem rögtön kis híján terrorista merénylet áldozata lett. A merénylők vidéki házát robbantották fel: Sztolipin csodával határos módon nem sebesült meg, de a robbantás következtében megsérült a miniszterelnök fia és lánya (Natalja súlyosan megsebesült, sőt, mindkét lábának amputálása is szóba került, de szerencsére ezt sikerült elkerülni).

Orosz nemesként, az orosz elit többi  tagjához hasonlóan, Sztolipin soha nem  választotta el magát az európai kultúrától.  Ellátogatott Németországba és Svájcba, az agrárreform megvalósítása terén pedig belső munkatársa volt a dániai származású  Adrej Kofod közgazdász. Tevékenysége során Sztolipin aktívan hasznosította a korabeli nyugati – osztrák, német, svájci – tapasztalatokat.

Sztolipin halálának körülményei máig gyanúsak.  Fennáll a gyanú, hogy a reformer miniszterelnök reakciós összeesküvés áldozata lett, pláne hogy halála előtt komolyan kiéleződött a legkonzervatívabb politikai csoportokkal fenntartott viszonya. Az összeesküvés verziója mellett szól az a tény, hogy Sztolipin gyilkosa – Dmitrij Bogrov – a titkos rendőrség ügynöke volt.

Bogrov éppen a rendőröktől kapott belépőt a színházba, ahol a merényletet követte el. Mindazonáltal  nincs bizonyíték arra, hogy a rendőrségnek köze lett volna Sztolipin meggyilkolásához. Nem csak a hivatalos vizsgálat eredményeiről van szó, amely rámutatott a rendfenntartók gyenge szakszerűségére, de mégsem fedezett fel gonosz szándékot részükről.  Egyszerűen lehetetlen titkos összeesküvést szervezni számos személy részvételével anélkül, hogy valaki el ne kottyantsa magát, ha nem is a  forradalom előtt, hát akkor utána.

Ugyanakkor Bogrov végzetszerű megjelenése a színházban megmagyarázható.  Rendőrségi ügynökként  jelentkezett, hogy felismer veszélyes terroristákat, akik állítólag a cár ellen készítettek elő merényletet, aki azon a napon szintén a színházban volt. Tekintettel életútjára és életmódjára Bogrov – a jómódú családból származó, kifinomult modorú fiatalember – semmiképpen sem felelt meg a kétségbeesett bűnözőről alkotott képnek, aki merényletet követhet el anélkül, hogy egy hajszálnyi reménye se lenne arra, hogy a tetthelyről elmenekül.  A rendőrség nem ismerte fel Bogrovban a  hérosztratoszi hajlamot.

Egyébként ésszerű érvekkel aligha lehet meggyőzni az ”összeesküvés elmélete” híveit, úgy mint más nagy visszhangot vert bűncselekmények (például, a Kennedy-gyilkosság) esetében sem. Az emberek rejtélyeket és szenzációt keresnek még ott is, ahol ilyesmi nincs, különösen ha ez feltűnő történeti személyiségekkel kapcsolatos, mint Pjotr Sztolipin esetében is.

  •  
    és megosztani