13 április 2012, 17:26

Sztolipin-reformok. Az agráriumból a politikai reformok felé

Sztolipin-reformok. Az agráriumból a politikai reformok felé

Pjotr Sztolipint általában annak az agrárreformnak atyjaként emlegetik, amely a kisgazda réteg kialakítását irányozta elő az orosz faluban.  Előtte az orosz falvakban az egyenlőség elvén működő paraszti közösség, az obscsina dominált. Azonban Sztolipin tervei messze túlmutattak ezen.

A reformer alapvető feladatának tartotta az orosz mezőgazdaság versenyképessége fokozását. 1910-ben az Állami Dumában mondott beszédében Sztolipin hangsúlyozta:

„Nem szabad, hogy a föld birtokolja az embert, kell, hogy az ember birtokolja a földet. Földünk addig nem lesz képes helyt állni a  versenyben szomszédjaink földjével, amíg azt kényszermunkával, nem pedig szabad munkaerővel művelik meg.”

Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy nem Sztolipin volt az orosz falusi paraszti magántulajdon fejlesztésének feltalálója. Ennek fontosságát hangsúlyozta Sztolipin elődje, Szergej Witte gróf is, de neki nem volt elég ereje keresztülvinni elgondolásait a bürokrácia berkein. Tulajdonképpen Sztolipin ért el kézzelfogható eredményt, amikor az első orosz forradalom viszonyai közt lényegében szabad kezet kapott a cártól a reformok megvalósítására és óriási energiát fejtett ki irányvonala keresztülvitele terén.

A mintegy 13,5 millió paraszti gazdaságból csupán másfél millió kapott földet egyéni tulajdonba. Azonban 8 évvel a reform beindítása után, 1916-ban kisgazdák tulajdonába került a föld túlnyomó része és a kisgazdaságokban tenyésztették az állatállomány 94%-t. Közben 1914-ben az I. világháború kirobbanása után a reformot leállították.

A magántulajdon sérthetetlenségét védelmezve, Sztolipin határozottan fellépett a  nagy földbirtoknak legalább részleges államosítása ellen. Szerinte a föld kb. két évtized alatt természetes úton a nem effektív tulajdonosok kezéből átkerül majd az effektív tulajdonoshoz, aminek köszönhetően enyhülnének a társadalmi feszültségek a falun. A gazdasági folyamatok bebizonyították Sztolipin  igazát.  Azonkívül a nagybirtok bizonyos része eredményes  korabeli éltechnológiai vállalatoknak bizonyult, így megsemmisítésük kárt okozhatott volna a mezőgazdasági termelésnek.

Azonban ezek az ésszerű magyarázatok ütköztek a parasztok örökös álmával: az egyenlő földbirtok utáni vággyal. Azok az aktív parasztok pedig, akik a Sztolipin-reformot saját magángazdaságuk fejlesztésére használták fel, gyakran ellenérzést váltottak ki kevésbé szerencsés kollégáik részéről.

Falun fokozódott a feszültség, és végeredményben, amikor 1917-ben Oroszországban a bolsevikok kerültek hatalomra és bejelentették a magánföldbirtok államosítását, beleértve a Sztolipin-reform következtében kapott paraszti földek államosítását, megkapták a parasztok túlnyomó többsége támogatását.

Mindazonáltal a Sztolipin-reform tapasztalatai megőrizték aktualitásukat, és a gazdasági tényezője mellett  nem kevésbé fontos  társadalmi-politikai tényezője is. Sztolipin vallotta, hogy a magánzók kezdeményezései elősegíthetik a politikai szabadságjogok kibővítését. Egy agrár ország számára a kisgazdák tömege alkotta volna a középosztály alapját, amelyik nemcsak a „stabilitás fogyasztója”, hanem az evolúciós változások híve is egyben.

  •  
    és megosztani