Alekszej Makarkin
12 április 2012, 14:13

Pjotr Sztolipin: a reformátor sorsa

Pjotr Sztolipin: a reformátor sorsa

Moszkvában hamarosan szobrot állítanak Sztolipinnek. Az emlékművet a kormány épülete előtt helyezik el. Sztolipin konszenzusos figura az orosz liberálisoknál és konzervatív erőknél, akik más témák többségében nemigen tudnak közös nevezőre jutni.

A liberálisok számára Sztolipin elsősorban reformátor, aki az egyéni szabadság kiszélesítésére helyezte a hangsúlyt, megszabadítva a parasztságot az obcscsina évszázados kötöttségeitől. Ellenezte a forradalmakat, a békés fejlődés híve volt. Úgy vélte, hogy az evolúció kell, hogy elvezessen Oroszországban a jogaikat ésszerűen alkalmazó polgárok közösségéhez.

A konzervatív erők Sztolipinben elsősorban a meggyőződéses hazafit, az állam védelmezőjét látják. Hatékony vezető, aki kemény fellépést tanúsított az 1905-ös forradalom idején, aki képes volt az Állami Duma feloszlatására éppúgy, mint a választási törvény megváltoztatására, mégpedig a törvényhozó hatalom megkerülésével. Élete végéig hűségesen védelmezte a monarchiát: amikor Kijevben színházlátogatása során halálosan megsebesítették, még az utolsó percében is II. Miklós cárt áldotta, aki ekkor már meglehetősen elhidegült leghíresebb miniszterelnökétől.

Tovább: Fotógaléria

Az orosz cári hatalom utolsó éveiben Sztolipin volt a konzervatív erők legmarkánsabb képviselője, aki sikeres csapatot hozott létre a felvilágosult konzervatív személyiségekből) ők elvileg különböztek a reakció híveitől).

Sztolipin iránt egyértelműen csak a kommunistáknak negatív a viszonya, akik nem tudják neki megbocsátani a „sztolipini nyakkendőket”, a hóhérkötelet, az akasztófákat, ahol a cári rendszer politikai ellenfeleit kivégezték. Ugyanakkor arról hallgatnak, hogy a kivégzettek nem egyszer maguk is gyilkosok voltak, bűntetteiknek a hatalom hívei elleni akcióiknak gyakorta voltak véletlen áldozatai.

Ugyanakkor nem szabad a kétségkívül kimagasló állami személyiséget hiba nélküli bálványnak beállítani.

Volt több olyan intézkedés, amelyeket Sztolipin nem tudott megvalósítani, mert a legreakciósabb udvari körök ezt megakadályozták. Ilyen az oroszországi zsidósággal kapcsolatos hírhedt korlátozások megszüntetése. Ezt a kezdeményezést II. Miklós személyesen gátolta meg, valamiféle „belső hangra” hivatkozva.

De olykor magának Sztolipinnak a tettei sem feleltek meg a reformátorról alkotott elképzelésnek. Kormányának kemény autoriter politikája miatt konfliktusba került az orosz értelmiség jelentős részével. Sztolipin a keményvonalas politikai irányvonal híveként határozottan felvállalta a konfliktusokat, és élete végén ezért gyakorlatilag már elszigetelődött. Még a Dumabeli híveivel az Október 17 Szövetség párttal is összetűzött. A párt úgy tartotta, hogy a kormány nem tartja eléggé tiszteletben a parlamenti ügyrendet.

Persze, nincs eszményi történelmi személyiség. Sztolipin markáns politikus és őszinte ember volt akkor is, amikor vitás döntéseket hozott. Senki sem hitte róla, hogy tevékenységében saját érdekei vezérlik. Még a bolsevikok is, akik kibékíthetetlen ellenségei voltak, azt mondták róla, hogy az önkényuralom (vagy mondhatjuk másképp is: az állam) hűséges szolgálója volt.

  •  
    és megosztani