Olga Bugrova, Natalija Viktorova
4 április 2012, 15:52

Tarkovszkij filmjei – a lélek megtestesülése

Tarkovszkij filmjei – a lélek megtestesülése

„Számomra a filmkészítés kedvtelés, nem pedig munka” – mondta a kiváló orosz rendező és a világ filmiparának egyik legszínesebb egyénisége, Andrej Tarkovszkij. Április 4-én születésének 80. évfordulójára emlékezünk.

Tarkovszkij első elismeréseit külföldről kapta, ami nem egyszer fordult elő az orosz kultúra történetében. Mindegyik filmje díjat nyert – legkevesebb 1, legtöbb 10 – a nemzetközi filmfesztiválokon, a legelsőtől, az Iván gyermekkorától kezdve, amely egy gyermek történetét meséli el a háború idején, a legutolsóig, az Áldozathozatalig. Elnyerte az aranyoroszlánt a Velencei, az ezüstpálma díjat pedig a Cannes-i Filmfesztiválokon.

Tarkovszkij öröksége összesen hét játékfilm, amelyek között olyan remekműveket találunk, mint például a történelmi-vallási dráma „Andrej Rubljov”, a filozófiai-fantasztikus „Solaris”, az életrajzi-fantasztikus „Tükör”. Valószínűleg Tarkovszkij több filmet is készített volna, ha nem csak 54 évet él. Ami a legjobban fájt neki és erről mindig keserűséggel beszélt: az filmes hivatalnokok mindig ellenkeztek vele és nyílt hajtóvadászatot folytattak ellen, ahelyett, hogy elismerték volna munkáit. Így emlékezik vissza testvére, Marina Tarkovszkaja:

Minden filmben önmaga tudott maradni, még az átélt nehézségek és az ideológiai nyomás ellenére is, amellyel minden filmjének rendezésekor szembe kellett néznie. Egy művész-harcos volt, aki megvédte munkáit. És ami megdöbbentő, hogy mindig pontosan olyan filmeket tudott készíteni, amilyeneket elképzelt!

Az Oroszország Hangjának adott interjújában a rendező Pável Lungin ezt mondta:

Tarkovszkij nemcsak egy új filmes nyelvet fedezett fel, hanem az ún. emberi lélek bemutatására is törekedett. Amivel az orosz irodalom a 19. században foglalkozott, azzal foglalkozott ő a mozi szintjén a 20. században. Ő volt a szabad művészet szimbóluma, az első szovjet rendező, aki a szabadságot helyezte előtérbe. Külföldre utazott keresve a művészi szabadságot, ott is halt meg boldogtalanul, miközben két ragyogó filmet készített. Egy tragikus figura és, talán, a 20. század legjelentősebb rendezője is egyben.

„Minden művész – mondta legutolsó interjújában Andrej Tarkovszkij – megtalálja és hátrahagyja a civilizáció, és az emberiség egy kis igazságát”.

  •  
    és megosztani