28 február 2012, 12:37

Oroszország fegyverimportja

Oroszország fegyverimportja

Oroszországban a katonai témák közül az egyik legérzékenyebb a külföldi fegyvervásárlás. „ Erősnek lenni: nemzetbiztonsági garanciák Oroszország számára” címmel megjelent cikkében Vlagyimir Putyin arról beszélt, hogy csak bizonyos esetekben szükséges a különféle rendszerek és technológiák vásárlása. De az import fegyverzet szállítására vonatkozó szerződések száma egyre nő.

Az utóbbi évek egyik legnagyobb importügylete: a külföldi gyártmányú könnyű helikopterek beszerzése az orosz Védelmi Minisztérium számára. A tender szerint a minisztérium 45 könnyű, többfunkciós helikoptert vásárol. A szerződés kezdeti értéke meghaladja a 200 millió dollárt.

Az Eurocopter európai cég AS350 és AS355 Ecureil helikoptereiről van szó. A vásárlás oka egyszerű: az ilyen klasszisú orosz helikopterek közül (Ka-226, Mi-34, „Anszat”) egyik sem áll készen a sorozatgyártásra. Viszont ilyen mennyiségű külföldi helikopter felvásárlása láthatóan ellentmond a kormányfő téziseinek. A probléma gyökere persze világos: Oroszországban nincs meg a könnyű helikopterek gyártásának gyakorlata (a Mi-2-eseket alapvetően Lengyelországban készítették). És ami még fontosabb: nincs meg ezekhez a gépekhez a megfelelő motor. Ismeretes, hogy az orosz könnyű helikopterek, amelyeknek folynak a műszaki próbái, import motorral vannak felszerelve.

Széleskörűen ismert, hogy Oroszország Izraelben vásárol néhány pilóta nélküli repülőgép-típust. Két Mistral deszant hajó építéséről Franciaországgal kötött szerződést hazánk, további két ilyen hajó Oroszországban épülne. Most széleskörű vita tárgya az Iveco LMV M65 olasz páncélautók licenc alapján történő oroszországi gyártása. Az első eset egybeesik a Vlagyimir Putyin által megfogalmazott tézissel. A kis mennyiségben vásárolt külföldi berendezések fontosak az ilyen gyártmányok üzemeltetési tapasztalatának megszerzése, a technikai lehetőségek és szerkezet tanulmányozása szempontjából. Ugyanakkor természetesen a hangsúlyt az orosz gyártmányokra helyezik.

Ami pedig a Mistralt illeti, tudni kell, hogy itt Oroszország egész sor technológiához jut, elsősorban a katonai tevékenységet támogató informatikai rendszerek terén.

Az olasz gépek gyártásáról szóló egyezmény vitát váltott ki. Számos orosz katonai és termelési szakember szerint egyszerűbb lett volna, ha a megfelelő szintre kifejlesztik a már meglevő többfunkciós Tyigr gépkocsit.

A külföldi gyártmányok vagy alkatrészek alkalmazása ma már közhely, még olyan gazdag országokban is, mint az Egyesült Államok.  A helyzetet jól magyarázza, hogy egyre drágul a korszerű technika kidolgozásának folyamata és gyártása.

A már említett külföldi gyártmányok mellett elképzelhető, hogy az orosz légierő hadrendjébe kerülnek a 6-10 tonna raksúlyú külföldi katonai szállítógépek, amelyek felváltanák az An-26-os könnyű szállítógépeket. Ez lehet például C-27J Spartan, amelyet az olasz Alenia Aeronautica és az Amerikai Locheed Martin gyárt. Várható a különféle hajókhoz és repülőgépekhez bizonyos berendezések vásárlása.

A nemzetközi hadiipari kooperáció rendszerének kialakításában Oroszország számára az okozza a nehézséget, hogy nincsenek megbízható, ellenőrizhető - és magasfokú tudományos és ipari erőforrással rendelkező - partnerei. Olyan, mint például az Egyesült Államok esetében Nagy-Britannia. Így Oroszország kénytelen a teljes védelmi spektrummal foglalkozni. Tehát nem könnyű eldönteni, bár ez kiemelten fontos, hogy mely irányokban csak a saját termékek lehetnek, és hol használhatók külföldi gyártmányok is, függetlenül a származási helytől.

  •  
    és megosztani