Kaljazin

Számos vidéki orosz városhoz hasonlóan Kaljazin egy 15. századi kolostor  köré épült kisebb kisiparos-kereskedelmi településből alakult ki. A sekrestyében rengeteg egyházi ékszert és régi nyomtatványt őriztek, a  kolostor iskolát és kórházat tartott fenn. A 20. század harmincas éveiben döntés született, hogy  Kaljazin környékén víztározót létesítenek. Akkor számos lakóházat lebontottak. A víz kiáradása következtében Kaljazin két részre szakadt, amelyeket egy gát kötött össze, a város központja pedig víz alá került. A kolostor és a területén álló Szt. Miklós-templom egypár óra leforgása alatt víz alá került. A magas templomtorony azonban kilátszott a vízből, így úgy döntöttek, hogy felrobbantják.  Már robbanóanyagot hoztak a helyszínre, amikor az egyik építész –  akinek nevét az utókor nem ismeri – kijelentette, hogy a templomtorony maradjon a víz felszíne felett mint iránymutató, hiszen a Volga ezen a részen éles kanyart vesz. A hatóságok ésszerűnek találták ezt az érvet, és a torony megmaradhatott. De a torony felső  szintjén lévő harangot  le akarták szedetni. A harang leemelése során a felállított szerkezet nem bírta ki a harang súlyát és betört alatta. A harang pedig lezuhant és áttörte a lentebb lévő szinteket is. A pince fala  szintén nem bírta a fokozott megterhelést. A föld megrengett, a harang pedig a pincében kötött ki, ahonnan nagy  téglapor-felhők emelkedtek a magasba. A helyszínt rövidesen víz öntötte el, és a hatóságok mindent úgy hagytak, ahogy volt, már nem csináltak semmit. A későbbi eseményekről pedig az a hír járja, hogy a vízben lubickoló fiúk hallották a harang kongását. Ezt sokan nem hitték el, mígnem 1941 júniusában Kaljazin mindegyik lakosa igazi vészharangot hallott. A harang éjszaka szólalt meg és hangját egészen reggelig hallani lehetett. A hívők azt mondták, hogy ez azt jelenti, hogy rövid időn belül háború lesz. A háború valóban megkezdődött. 1941. június 22-én a hitleri Németország  megtámadta a  Szovjetuniót.

A Szt. Miklós-templom harangtornyához több történet kapcsolódik. A  helyi hatóságok egyszer ejtőernyősök gyakorlóhelyéül kívánták felhasználni a tornyot. Szovjet ejtőernyősök rajtoltak róla – Kaljazinban teljes gőzzel folytak sportolók edzései, de nem sokáig. Az egyik lány halálra zúzta magát a parti köveken és a gyakorlóterepet fel kellett számolni.

Jelenleg ezt a  helyet megerősítették, és a harangtorony körül most egy kisebb szigetet alakítottak ki fából épített molóval. Jó időben ladikkal is megközelíthető a torony, de ez lényegében felesleges, mert a  torony messziről látható.

A víz alá került templomon kívül a városban nincs egyéb látnivaló. Azonban Kaljazin szomorú jelképe, a Szt. Miklós-templom ötszintes harangtornya önmagában is figyelmet érdemel. Azon a helyen magaslik, ahol egykor a folyó magas partján piactér volt, ahonnan sugárszerűen utcák futottak különböző irányban, az utcákon pedig gazdag kereskedők házai álltak. De mindez a múltban van már. A  város nem volt képes ellenállni az idő múlásának, hanyatlásnak indult és feledésbe merült.