15 június 2011, 14:22

Sanislo August király: a lengyel uralkodó „okos ebédjei”

Sanislo August király: a lengyel uralkodó „okos ebédjei”

Az 1764-ben a lengyel trónra lépett Sanislo August Poniatowski lett az utolsó lengyel kir

Az 1764-ben a lengyel trónra lépett Sanislo August Poniatowski lett az utolsó lengyel király. Amint találóan megjegyezték „A hagyományos lengyel konyháról” c. könyv szerzői Maria Lemnis és Henryk Vitry, „az utolsó lengyel király nemcsak kifinomult esztéta és szibarita, hanem kora legfelvilágosultabb, de ugyanakkor legerőtlenebb uralkodója volt”.

Sanislo August király pártfogolta a tudományt és a művészetet. Hogy közelebb megismerkedjen a tudósokkal és a művészekkel, az uralkodó meghívta őket ebédre. Rendszerint csütörtökönként került rájuk sor. A vendégek száma az ilyen ebédeken nem haladta meg a 10 – 12 főt, ami baráti légkört biztosított az ilyen találkozóknak. Ezeket az ebédeket „tudományosoknak”, vagy „bölcseknek” nevezték.

A királyi „csütörtöki ebédek” mellett voltak „szerdai ebédek” is, ahova az uralkodó építészeket és festőművészeket hívott meg. Az ebédek valamennyi részvevőjét kerek asztalhoz ültették, amivel hangsúlyozták a jelenlevők egyenlőségét.

Három órakor ültek asztalhoz, az ebéd elég sokáig tartott, gyakran este hat óráig. Az ilyen ebédeken például hagyományos lengyel borscs-levest, kolbászt, sonkát és pikáns ecetes fogásokat tálaltak előételnek, sült húst és okvetlenül a király kedvenc báránysültjét, amit a szolga hatalmas ezüst tálon hozott be „Bárány!” felkiáltással.

A bárányhúst ezekre az ebédekre a legkülönbözőbb változatokban készítették el. Például úgy, hogy a hús íze emlékeztetett a vadkecske húsára. Vagy sonkával töltött báránysültet. Minden ebéden volt az asztalon hal és zöldségféle is. A fogástól függően kitűnő borokkal kínálták a vendégeket, a király viszont vízzel oltotta szomját.

Az ebéd változatlanul egy és ugyanazon jelenettel ért véget. A terembe belépett két apród. Az egyik, az évszaktól függetlenül, egy porcelántálon három friss szilvát tartott, a másik pedig ezüsttálcán egy lepecsételt borítékot „A királynak” felirattal.

A király kertésze a híres üvegházban még déli gyümölcsöket is termesztett, és tudta a titkát, hogyan kell frissen tartani a szilvát egész télen át. Ami pedig a borítékot illeti, a királynak azt fel se kellett bontania, mert abban egy üres lap volt.

A lengyel városi konyha Sanislo király idején felvirágzott. Ebben az időben lett divat a lengyelek körében az ínyencség, viszont a mágnások lakomáin a falánkságot elítélték.

A király válogatós, de igen mérsékelt ínyenc volt. Szerette a francia konyhát, amit franciaországi tartózkodása alatt kedvelt meg. És Pavel Tremo királyi szakács, akit „Európa első konyhamesterének” neveztek, ügyesen egyeztette össze a francia szakácsművészetet az ősi lengyel konyha legjobb hagyományaival.

  •  
    és megosztani