10 június 2011, 12:26

Talleyrand-Périgord: a diplomata három szenvedélye

Talleyrand-Périgord: a diplomata három szenvedélye

Charles-Maurice de Talleyrand-Périgord francia diplomata a politikai intrika mestereként került be a történelembe. Neve egyet jelent a ravaszsággal, az ügyeskedéssel és az elvtelenséggel.

Charles-Maurice de Talleyrand-Périgord francia diplomata a politikai intrika mestereként került be a történelembe. Neve egyet jelent a ravaszsággal, az ügyeskedéssel és az elvtelenséggel.

„Az árulás idő kérdése. Idejében elárulni - előrelátni” – mondta állítólag Talleyrand. De  egyik programszerű kijelentése kétségkívül a következő: „A diplomata legjobb segítője a szakácsa”.-

   Azt mondják, Talleyrandnak három szenvedélye volt: a politika, a nők és az evés. Maga is megerősítette ezt a vélekedést, miután kijelentette, hogy az életben a legfontosabb: finom ebédeket adni és gáláns lovagként viselkedni a nőkkel.

    Talleyrand  konyhájában  Bouchet szakács volt az úr, akit ragadványnéven csak „száraz toroknak” neveztek /bouche-sech) A herceg megbízott benne,teljes szabadságot adott neki,és egyetértett mindennel, amit a szakács készített.

   Amikor Talleyrand 24 éves lett,minden reggel egy órát töltött a szakáccsal, megvitatta vele az ebédkor feltálalt minden fogást, ugyanis a herceg napjában csak egyszer evett.

   Amint az idősebb Alexandre Dumas írta szakácskönyvében: Talleyrand volt az elsők egyike, aki  azt gondolta,hogy az egészséges étkezés erősíti a szervezetet és segít a komoly betegségek megelőzésében.

   Reggelente, mielőtt munkához látott volna a herceg  megivott 2-3 csésze  kamillateát.

   Talleyrand házában szolgált Marie-Antoine Careme, a híres szakács, akit a „konyha királyának” neveztek.  A herceg sok tekintetben elősegítette, hogy Careme kidolgozza  saját stílusát, amelyben  nagy szerepet kaptak a friss zöldségek, a kevés összetevőből álló ízletes szószok.

   Talleyrand asztala kiváltképp akkor vált híressé, amikor Napóleon bukását követően számos diplomáciai tárgyalást tartottak. Ebben az időszakban figyelt fel a szakácsra I. Sándor cár is, aki megkérte Talleyrand-t, hogy párizsi tartózkodása idején bocsássa rendelkezésére a hírneves szakácsot. „Az én konyhám a francia diplomácia élcsapata volt”- írta a későbbiekben  Careme.

     Alexandre Dumas szerint éppen Careme-nak volt  köszönhető, hogy Franciaország ismét kivívta a gazdagság és a vendégszeretet országának hírnevét.

   Nem véletlen, hogy számos ételt neveztek el a hercegről. Az egyik legérdekesebb a savarin kalács, amelyet ananász darabkákkal és baracklekvárral ízesítettek.

  Talleyrand 1838. május 17-én hunyt el Párizsban. 84 éves volt. A csípős nyelvűek megjegyezték. „Meghalt Talleyrand? Érdekes, miért volt neki erre szüksége?”

 

 

 

  •  
    és megosztani