5 március 2011, 11:44

Fulton és a nagy játék

Fulton és a nagy játék

Winston Churchill fultoni beszédét, amely 1946.március 5-én hangzott el, gyakran nevezik a hidegháború kezdetének. Valójában azonban a hidegháború már folyt, Churchill csupán nevén nevezte a dolgokat.

Winston Churchill fultoni beszédét, amely 1946.március 5-én hangzott el, gyakran nevezik a hidegháború kezdetének. Valójában azonban a hidegháború már folyt, Churchill csupán nevén nevezte a dolgokat.

   A szövetségesek közötti nézeteltérések már akkor is láthatók voltak, amikor a nácizmus elleni háború még nem ért véget. De amíg a háború tartott, igyekeztek ezeket titkolni, hiszen egyik fél sem akart a nácik kezére játszani, akik  arról álmodoztak, hogy széthullhat a Hitler elleni koalíció.

   1946 elején azonban a nyílt konfliktust már nem lehetett elkerülni. Ennek kimondásához azonban olyan emberre volt szükség, akinek Nyugaton erkölcsi tekintélye van. Churchill Fultonban keményen jellemezte Sztálin európai politikáját. „ A Balti-tenger mellett fekvő Stettintől az Adriai-tenger mentén fekvő Triesztig vasfüggöny ereszkedik le Európára. E vonal mögött vannak Közép- és Kelet- Európa régi államainak összes fővárosai – Varsó, Berlin, Prága, Bécs, Budapest, Belgrád, Bukarest és Szófia. Mindezek a híres városok és országok lakossága a szovjet szférában fekszik, és valamilyen formában alá van vetve nemcsak a szovjet befolyásnak, hanem Moszkva egyre nagyobb mértékű ellenőrzésének.” Jellegzetes, hogy Fultonban a vasfüggönyről egy olyan politikus beszélt, aki akkor nem volt állami szolgálatban, de a beszédnél jelen volt Harry Truman, az Egyesült Államok elnöke, aki nem dezavuálta Churchill szavait.

  A fultoni beszéd jelentőségét az adta meg, hogy Churchill a Szovjetuniót összehasonlította a német fasizmussal. Emlékeztetett a hitleri Németország agresszivitásának növekedéséről szóló korábbi figyelmeztetéseire és közvetlen párhuzamot vont a sztálini rendszerrel, ellenezve annak „lecsendesítését”. Beszédében utalt arra, hogy a háború idején megfigyelte, hogy orosz barátai és szövetségesei semmit nem tisztelnek annyira, mint az erőt, és semmit olyan kevéssé .mint a gyengeséget. Természetesen Churchill részéről hangzottak el a korábbi szövetséges címére reverenciák is, hiszen akkor a nyugati országok polgárai nem értették volna meg őt. Ők joggal tartották, hogy a Szovjetunió járult hozzá a legnagyobb mértékben a hitleri Németország feletti győzelemhez. Az amerikaiak és az angolok milliói számára Leningrád és Sztálingrád neve a hősiesség és a kitartás  jelképe lett, függetlenül attól, hogyan viszonyultak a kommunista ideológiához.

   Churchill beszéde azt jelentette, hogy a Nyugat változtat a Szovjetunióhoz fűződő viszonyán. Sztálin szinte azonnal válaszolt.  Nem telt el két hét és a Pravda lapnak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a nemzetek öt éves kegyetlen háborúban  ontották vérüket országaik szabadságáért és függetlenségéért, és nem azért, hogy „ Hitler uralmát Churchill uralmára cseréljék fel”. Sztálin tehát a „hitleri” analógiát használta. Már nem voltak utak arra, hogy visszatérjenek a háborús idők szövetségi kapcsolataihoz.

   A hidegháborús „ nagy játék” elvezetett a nemzetközi kapcsolatokban a feszültség fokozódásához és a fegyverkezési hajszához. A legfőbb  következménye az volt, hogy  emberek, egész népek sorsát  törte meg. És ha ilyen nagy árat kellett érte fizetni, akkor törvényszerűen felmerül a kérdés: el lehetett volna kerülni azt a forgatókönyvet, amit Churchill fultoni beszédében és Sztálin válaszában láthatunk? Meglehet, hogy kölcsönös jóakarat esetén konkrét kérdésekben kompromisszumra juthattak volna. De az elvi konfliktus elkerülhetetlen volt: hiszen nemcsak a politikusok prioritásai voltak túlságosan is eltérőek és olykor egymással ellentétesek, de azoknak az államoknak a politikai rendszerei és geopolitikai érdekei is, akik meghatározták a háború utáni világ fejlődésének útjait.

                                                                                                                     Alekszej Makarkin

                                                                                              a Politikai Technológiák Központjának első alelnöke

                

 

 

  •  
    és megosztani