18 február 2011, 14:00

Arábiai Lawrence: strucctojás lőgyapoton sütve

Arábiai Lawrence: strucctojás lőgyapoton sütve

Thomas Edward Lawrence volt az igazi neve, de világszerte csupán Arábiai Lawrenceként ismerik. Katonatiszt, tudós, író – rendküli ember volt.

Thomas Edward Lawrence volt az igazi neve, de világszerte csupán Arábiai Lawrenceként ismerik. Katonatiszt, tudós, író – rendküli ember volt. Az I. világháború idején a brit katonaiiszt óriási szerepet játszott az Oszmán Birodalom elleni arab felkelés megszervezésében.

Az arab nyelv kiváló ismerőjeként Lawrence a mekkai Feiszal herceg hadseregéhez csatlakozott. Arab ruhába öltözve  többször átszelte a sivatagot, beduinok sátrában töltötte az éjszakákat, mi több, felderítő úton járt a török hadsereg cserkesz újoncának álcázva magát.

A tábori élet nem volt könnyű. Tápláléka is mindig más  volt. Olykor az arab nomád életmódot folytató pásztorok lakomáját osztotta meg, olykor kénytelen volt megelégedni a legprózaibb eledellel. A „Bölcsesség hét pillére” c. könyvében egy esetet írt le. Egyszer egy hadifogoly  török tiszt elpanaszolta, hogy reggelire csupán egy száraz karaj kenyeret kapott. Lawrence – aki jómaga beérte a napostisztje által szerzett török közkatonai kenyérrel – erre azt válaszolta, hogy a kenyérdarab nemcsak reggeli, hanem ebéd és vacsora is volt egyben, de meglehet, hogy a teljes holnapi koszt is, és hogy a brit hadsereg törzstisztjeként saját adagját a győzelem tudatától adódó élvezettel fogyasztotta el.

Az arab harcosok olykor kénytelenek voltak gyíkokkal, ugróegerekkel táplálkozni. A vadászzsákmány – nyulak, őzök – tették változatossá a tábori kosztot. Egyszer a katonák két nagy strucctojást hoztak Lawrence ezredesnek. De a sivatagban nem volt tüzifa, így a tűzrakás problémát jelentett. Lawrence talált megoldást: eszébe jutott, hogy van lőgyapotjuk. A robbanóanyagból óvatosan levágtak néhány darabot és  sátorszerűen egy kődarabhoz támasztott tojások fölé helyezték. A robbanóanyagot meggyújtották és remek vacsorát kaptak.

Feiszal emír táborában valóban spártai volt az életmód. Reggel Lawrence ezredes egy csésze édes kávét ivott meg. Később, a reggeli hírközlés után a sátorban feltálalták a reggelit, leggyakrabban datolyát. Ritka esetben Feiszalnak cserkesz anyja Mekkából küldött egy-egy láda mézeskalácsot. A  regggeli után általában előbb feketekávét ittak cukor nélkül, majd édes teát. Ebédre Feiszal emírnek és vendégeinek egy nagy tálat hoztak ételekkel. Feiszal nagyon keveset evett. Általában csak tettette, hogy eszik:  újjaival vagy kanállal csak érintette a paszulyt, lencsét, spenótot, rizst és az édes lepényeket, aztán intett szolgájának, és az elvitte a tálat. Az emír vacsorája hasonlított az ebédre. Abban tért el tőle, hogy a nagy rizsestálhoz járt még főtt bárányhús is. Általában ez az étkezés volt az utolsó a nap folyamán.

Az Antant szövetségeseivé vált arabok győzelmet vívtak ki az Oszmán Birodalom csapatai elleni súlyos harcban. Lawrence a brit csapatokkal bevonult Damaszkuszba, 1935-ben pedig egy úti szerencsétlenségben életét vesztette.

  •  
    és megosztani