29 december 2010, 11:18

Rettegett Iván

Rettegett Iván

Ivan Vasziljevics cár, közkeletűbb nevén Rettegett Iván, mindmá

Ivan Vasziljevics cár, közkeletűbb nevén Rettegett Iván, mindmáig az orosz történelem egyik rejtélyes egyénisége. A tudósok vitáznak arról, ki is volt  az ország számára IV. Iván. Mi azonban most azokról a lakomákról akarunk beszélni, amelyeket az állami és az udvari élet jeles eseményeit kísérték.

 Ezeken a lakomákon jelen volt az udvari és vidéki nemesség színe-java. A cár fogadta a külföldi követeket, kupecokat és utazókat, aztán meghívta őket vacsorára. Az udvari szolgák bekísérték a külföldi vendégeket  az ünnepi terembe.

   1554-ben Richard Chancellor angol  tengerész és felfedező járt IV. Iván egyik díszebédjén. Azt írja, hogy a finomságokat nagyon gazdagon tálalták fel, de minden rendszer nélkül. Minden edény aranyból volt: nemcsak a cár, hanem  mind a 200 vendég számára is. Masszív tálakon hozták a szolgák az ételeket, nehéz aranykupákba töltötték a bort. Mielőtt azonban  megkezdődött volna az étkezés, a cár minden vendége számára  küldött egy nagy darab kenyeret. Az, aki a kenyeret átadta, minden alkalommal hangosan kimondta a „címzett” nevét, majd bejelentette:  Ivan Vasziljevics  orosz cár és moszkvai nagyherceg  ajándékozza neked a kenyeret”. Eközben mindenkinek fel kellett állnia és állva végighallgatnia a kikiáltó szavát. Majd ezt követően hozták a hattyúhúst. Minden darabot, akárcsak a  kenyeret, elküldött az uralkodó. Ugyanez történt az italokkal is. Az angol utazó visszaidézte, hogy az ebéd idején a cár kétszer váltott koronát. Így Chancellor három különböző koronát látott a cár fején a nap folyamán. Az ebéd késő éjjel ért véget. A vendégektől búcsúzva, a cár mindenkit nevén nevezett és ez nagy hatással volt a lakomán részt vett angolra.

A Német-Római Birodalom moszkvai követe így számolt be  Rettegett Iván lakomai szokásairól. „Az asztal mellett tőle jobbra idősebb fia foglal helyet. A cár elég durva, hol az asztalra könyököl, hol mindent  kézzel fog meg, tányér nélkül, eszik, és a maradékot visszarakja a tálra. Mielőtt enne vagy inna, keresztet vet,és rápillant a Szűzanya és Szent Miklós képére. A  pohárnok bőségesen önt neki, olykor egy keveset egy másik serlegbe tölt, hogy a cár próbát vehessen… ha valakinek saját kezűleg ad ételt vagy italt, az nagy kegyességnek tekinthető.”

  Az Alekszandrovszkaja szlobodában, mely az opriscsina idején  cári rezidencia volt, a cár gyakran rendezette  szűkebb körével misével egybekötött lakomákat. Olyan volt ez, mint a régi időkben, amikor a hercegek druzsinnyikjaikkal mulatoztak. Johann Taube és Elert Kruse német nemesek, akik szolgáltak az opriscsina intézményénél,azt írták, hogy ilyenkor „ mindenki  különösen jó ételt és borból és mézből álló drága italt kap.” A mulatozást hosszas és kimerítő misézés kísérte.

 

 

 

  •  
    és megosztani