20 december 2010, 16:21

A “Patyomkin” páncélos” a filmművészet első szerelme

A “Patyomkin” páncélos” a filmművészet első szerelme

85 évvel ezelőtt, december 20-án mutatták be a nagy orosz filmrendező

85 évvel ezelőtt, december 20-án mutatták be a nagy orosz filmrendező Szergej Ejzenstejn “Patyomkin” páncélos” című filmjét.

A néma filmnek ez a remekműve felkerült a minden idők és népek legjobb filmjei listájára.  1950 óta változatlanul ott található a világ tíz legjobb filmje között. Ezt a listát a Sight & Sound brit folyóirat állítja össze különböző országok 100 szakértőjének megkérdezése alapján, és minden tíz évben felújítja. Naum Klejman orosz filmtörténész az „Oroszország Hangja” rádiónak adott interjúban ezt azzal magyarázza, hogy a “Patyomkin” páncélos” 1926-ban áttörés volt. Az emberek meglátták, hogy a mozi éppen olyan élményt adhat, mint a zene, a színház. Ez az orosz film iránti első szerelem egybeesett annak megértésével, hogy a mozi teljes értékű művészet.

Érdekes, hogy Eizenstein megrendelésre készítette el filmjét – az első orosz forradalom 20. évfordulójára. Az 1905-ben tört ki, és a cári rendszer kegyetlenül leverte. A rendező csak egy szüzsét választott a film alapjául – matrózok lázadását az odesszai kikötőben horgonyzó “Patyomkin” páncéloson. A város lakosai a matrózok oldalára álltak. A hatóságok kegyetlenül elbántak velük. De a leveréshez segítségül hívott hajóraj elutasította, hogy lője a lázadó páncélos hajót, és kibocsátotta a nyílt tengerre. Felülkerekedett a „testvérek” szó, ami nagy betűkkel jelent meg a mozivásznon. Naum Klejman szakértő véleménye szerint a filmnek hatalmas pozitív töltése van, amiről ő maga nem egyszer személyesen is meggyőződött. Például a párizsi operában, ahol a filmet élő zenekarral óriási mozivásznon vetítették. 5 ezer néző lélegzetvisszafojtva nézte végig a filmet.

A “Patyomkin” a világ filmművészetének egyik legnagyobb hatású filmje. Az olaszok egyszerre meglátták, hogy lehet filmet forgatni díszletek nélkül, sztárok nélkül, lehet filmet csinálni a nép sorsáról – közvetlenül kint az utcán, reális emberek részvételével, valódi eseményekről beszélve. És így született meg a neorealizmus. A brazilok meglátták, hogy lehet haragos, nagyon expresszív filmet csinálni, olyan filmet, amely az emberek lelkéhez, elméjéhez szól, állampolgárokat lát bennük, nem pedig csupán szórakozni vágyó nyárspolgárokat. A “Patyomkin”-ból nagyon sok filmes merítette azt a meggyőződést, hogy a mozi kihathat a valós életre. Sokan tanulmányozzák a “Patyomkin” vágását, azt, hogyan kell lakonikus jeleneteket felépíteni, ritmust kialakítani – méghozzá nagyon drámai ritmust. Vagyis a film a mai napig a tisztán formális ismeretek kincsesbányája a filmművészet számára. A világ valamennyi filmművészeti iskolájában tanulnak belőle. Tudom, hogy Hollywoodban sok olyan ember dolgozik, akik kiválóan ismerik ezt a klasszikus alkotást. Például Francis Ford Coppola mesélte nekem, hogy filmotékájában összegyűjtötte Eizenstejn valamennyi filmjét.

Ez már szinte fantasztikus: egy 85 éve készült néma film, Eizenstein „Patyomkin” páncélosa”, mai napig kiváltja a nézők érdeklődését és a szakmabeliek mai napig újabb mélységeket fedeznek fel benne.

 

Oroszország, filmművészet, Szergej Ejzenstejn, Kultúra
  •  
    és megosztani