9 november 2010, 13:22

Honnan ered a neonácizmus Európában?

Honnan  ered a neonácizmus Európában?

November 9. a fasizmus, a rasszizmus és az antiszemitizmus elleni harc nemzetközi napja. Ez a nap őrzi az emlékét az úgynevezett kristályéjszaká nak, amely kezdetét jelentette a zsidók kiirtásának a fasiszta Németországban.

November 9. a fasizmus, a rasszizmus és az antiszemitizmus elleni harc nemzetközi napja. Ez a nap őrzi az emlékét az úgynevezett kristályéjszakának, amely kezdetét jelentette a zsidók kiirtásának a fasiszta Németországban.

   1938. november 9-én kezdődött el az első tömeges akció a zsidók ellen. A nemzetiszocialisták   Németország és Ausztria  városaiban  egyetlen éjszaka 91 zsidót öltek meg, sok százat megsebesítettek, még többet letartóztattak és koncentrációs táborokba küldtek. Ezen az éjszakán 267 zsinagógát raboltak ki, romba döntöttek és felgyújtottak több ezer zsidó polgárok tulajdonában levő üzletet, sok száz házat és lakást fosztottak ki és rongáltak meg. Az akció kristályéjszaka elnevezést a betört kirakatokból és ablakokból széthulló szilánkokról kapta. A kristályéjszaka után következett  Auschwitz a gázkamrákkal,a holocaust,amelynek 6 millióan estek áldozatul.

  Ha arról beszélünk, mihez vezet a faji gyűlölködés, ha állami ideológiává lesz, akkor vissza kell emlékeznünk a kezdetekre. A nácizmus apró jeleiből - amellyel annak idején a nagy európai tragédia elkezdődött- ma is van elegendő kontinensünkön.

  Igaz, napjainkban a neonáci színezetű mozgalmak nem a „mindennapos” antiszemitizmusra építenek - mondja Alekszej Makarkin politológus.

   - Amikor a jobboldali radikálisok  felemlítették az antiszemitizmus témáját, ez az európai lakosság  számára túlságosan is hírhedettnek bizonyult, hiszen  ott van a háború tapasztalata. Az emberek jól tudják, mihez vezetnek az ilyenfajta kitételek. Európában az antiszemitizmus nem is lehet olyan népszerű, hiszen  számos zsidó asszimilálódott, a társadalomnak olyan tagjai ők, akik semmivel sem tűnnek ki.

  Viszont a bevándorló-ellenességet  semmiképpen nem nevezhetjük perifériális témának. Az európai polgár naponta szembetalálja magát  városának utcáin  más kultúrák képviselőivel, akik még nem is biztos, hogy európaizálódni  akarnak. A növekvő pszichológiai nyomás esetenként félelmet kelthet vagy  radikális intézkedésre ösztönözhet. Ezen a talajon viszont  jól kifejlődhet a neonácizmus, annak is inkább a latens formája, bár olykor a szemmel látható variációja is. Időnként az európai polgárok belefáradnak az elit túlságosan is helyes, politikailag nagyon korrekt viselkedési formáiba. Amikor a  társadalom ráun az elit véget nem érő óvatoskodására, követelhet radikális megoldást. Ennek a jelenségnek van kedvező oldala is: a jobboldali radikálisokra idővel ugyancsak ráunnak, néha még gyorsabban is, mint a jó szándékú pártokra- véli Alekszej Makarkin.

    -  Amikor a jobboldali radikálisok lényeges sikereket érnek el Nyugaton, amikor bekerülnek a parlamentbe vagy a kormányba - ahogy ez Ausztriában és Hollandiában volt- , kiderül, hogy gyengék adminisztrátorként. Képesek hangoskodni a nagygyűléseken, népszerűségre szert tenni, egyebek között xenofobikus  kijelentésekkel, a bevándorlók szidásával. De amikor hatalomra jutnak, kiderül, hogy túl gyengék a komoly döntések meghozatalához.         

    Vagyis a radikálisok sikere  kudarccá és csalódottsággá válhat saját választóik szemében. Másrészt: a társadalomban megjelenik válaszként az a mozgalom, amit antifasiszta mozgósításnak tekinthetünk.

 

  •  
    és megosztani