29 szeptember 2010, 11:18

1812. Egy európai háború története (33. rész)

1812.                                       Egy európai háború története (33. rész)

1812. szeptember 5. Napóleon a Grande Armée élén Moszkva felé közeledik. Az orosz seregek visszavonulnak. A francia levéltárak anyagából kitűnik, hogy  délután három órakor az adjutáns felköltötte a császárt (aki ebben az időben mindig  délutáni pihenőjét tartotta), és közölte vele, hogy leállt az oroszoknál a csapatmozgás. Napóleon felugrott a tábori ágyról. „Hol állnak?" - kérdezte. Az ijedt segédtiszt gyorsan kihajtotta a császár előtt a hatalmas térképet.

   - Valamilyen falu...

   - Pontosabban!

   - Porotino -  próbálkozott az adjutáns a számára kimondhatatlannak tűnő elnevezéssel. Napóleon a térkép fölé hajolt. Lassan szótagolva olvasta: Bo-ro-di-no. Ez a legenda kezdete

   Napóleon Borogyinót Kutuzov számára előnyös helynek tartotta, bár nyilván vannak gyenge pontok is. A császár arra akart választ kapni, hogy mi a szándéka Kutuzovnak?

Maga Kutuzov ezen a napon Fjodor Rosztopcsin grófhoz, főkormányzóhoz titkos üzenetet küldött. „A Kolocki kolostornál állunk. Kiváló a hely az ütközethez. Itt lesz a főcsata a franciák ellen. Meglehet viszont, hogy  túl nagy ez a térség a mi katonaságunk számára. Talán másik helyet kellene keresni. Mindenesetre Önhöz lenne egy kérésem. Küldjön bort, lovakat, élelmiszert. És még egy dolog:  Moszkvában maradt leányom, Tolsztaja és vele nyolc unokám. Kérem, ne hagyja őket védelem nélkül". Aláírás:Kutuzov.

   Tiszta véletlen, hogy a legendás ütközet éppen Borogyinónál történt. Az utolsó percben Kutuzov úgy döntött, hogy Napóleon becsapja, ravasz manőverrel megkerüli a szárnyakat, és ezért már-már változtatni akart az elhelyezkedésen. De Bagratyion és Barclay - aki továbbra is a hadiminiszter volt-, meggyőzte az ellenkezőjéről. A cár is követelte, hogy legyen ütközet. Az öreg Kutuzov terveit senki sem értette. De a történelem tette helyükre a dolgokat.

  A  hírszerzők szerint  Murat marsall lovasai megkerülik az orosz csapatokat. Hirtelen rajtaütés esetén jobb, ha az orosz sereg marad Borogyino körzetében. Később egyébként nem igazolódtak a Murat lovasaival kapcsolatos adatok, de ennek a /végül is nem létező/ fenyegetésnek köszönhetően  döntött Kutuzov az ütközetről.

  1830-től kezdődően az   oroszországi iskolákban a történelem tankönyvekben olyan információt találhatunk, hogy Borogyinónál  mindkét oldalon legalább 30 ezren estek el. Valójában azonban sokkal több volt a halott. A holttestek  hónapokon át a csatatéren hevertek. Azt tartják, hogy a borogyinói ütközet volt az a kulcsfontosságú csata, amely eldöntötte a háború menetét. Pedig ezt az eseményt még fordulópontnak sem tarthatjuk. Igen, borzalmas ütközet volt, amelyet a veszteség arányait  tekintve majd a II. világháborúban lejátszódott kurszki csatával mérhetjük össze. De Borogyinó nem lehetett áttörés, mert nem volt világos, hogy ki is a győztes. Mindkét fél úgy tartotta, hogy ő győzött.

 Borogyinó azért lett nagy ütközet, azért keltette fel a történészek figyelmét, mert utána adták fel Moszkvát. Túl sok korszakos esemény zajlott le Borogyinó után. Túl sok legenda és dal szól erről az eseményről, Lev Tolsztoj, Csajkovszkij, Puskin, Leszkov, Gogol, Turgenyev...gyakorlatilag a 19. század minden kiválósága hozzájárult ennek a nagy csatának az értelmezéséhez és dicsőítéséhez. De mi is történt valójában? És egyáltalában: ki lehet ezt most deríteni?

1812. szeptember 5., csütörtök. Napóleont idegesítette az orosz csapatok visszavonulása. „Akárhogyan, Istenem, de legyen már csata" - panaszkodott Berthier marsallnak. Milyen tervei voltak Napóleonnak? Bonaparte úgy gondolta, hogy elegendő az orosz hadsereg egyetlen veresége ahhoz, hogy a cár megadja magát, az Orosz Birodalom pedig a Napóleon számára előnyös feltételek alapján kapituláljon.

 Armand Caulaincourt , a császár korábbi szentpétervári nagykövete visszaemlékezéseiben felidézte, hogy  Szmolenszkben az egyik álmatlan éjszakán Napóleonnal valami olyasmi történt,amit később a pszichoanalitikusok „megvilágosodásnak" neveznek. Stratégiai döntést hozott, hogy nem húzza a háborút két évig, hanem befejezi egy év alatt. Ez volt az egyik fő hibája.  Napóleont meg lehet érteni. Neki Moszkva volt a célja, de semmiképpen sem akarta bevenni harc nélkül. Csata kellett, nagy csata.  Végül is rájött, hogy hiba Kutuzov nyomon követése, és ez elvezethet az egész hadjárat kudarcához. Amit nem értett meg az orosz cár, azt Napóleon azonnal felfogta. Az öreg Kutuzov stratégiai elgondolását. Elmondható, hogy éppen azért nem volt nagy csata az első két hónapban, mert ezt nagyon szerette volna Napóleon. Ha valamit nagyon akarsz, előfordul, hogy éppen ezért nem teljesül. Valami metafizikai törvény érvényesül itt. Ami a legfurcsább, hogy igazából nem is lett volna mit  tennie Napóleonnak egy levert Oroszországgal.  Ő azért kezdte a háborút, mert nem volt képes  helyesen értékelni az oroszok lelki erejét, diplomáciai hibákat követett el, és egyáltalában nem tételezte fel, hogy ez népi háború lesz. Érdekes ebből a szempontból az az eset, amit emlékirataiban Jakob de Sanglin,  a hadsereg titkosrendőrségének vezetője  említ.  Egy elfogott francia tiszt a vallatáson azt mondta,  hogy a francia hadseregben senki nem tartja ellenségnek az oroszokat. Majd szünetet tartva, Sanglinhez hajolva, bizalmasan  kijelentette: „Titokban elmondhatom: ez csak egy álságos háború Oroszországgal, ez csak az angoloknak szól. Valójában a császár meg akar egyezni az Önök cárjával, és a békekötés után Oroszországgal együtt akar eljutni Indiába, hogy kiverje onnan az angolokat". Bármennyire és vad elképzelés ez, némi logikát mégis találhatunk benne. Hiszen a háború második hónapjában már Napóleon is egyre kevésbé értette, miért is van neki szüksége az Oroszország elleni hadjáratra. Rákényszeríteni Oroszországot, hogy tartsa be az Anglia elleni gazdasági blokádot? Ezt el lehetett volna érni tárgyalásos úton is. A tragédia abban mutatkozott meg, hogy Napóleon, mint diplomata nem tudott szót érteni Sándor cárral.  Két hónappal a háború kezdete után, szeptember elején Napóleon rádöbbent, hogy  neki békére van szüksége Oroszországgal. De olyan békére, hogy megmaradjon a világ első katonai vezetőjének becsülete. Ehhez pedig csak egyetlen csatára volt szükség, ami után a cár békét kér. Az ütközet helye már megvolt. Alig két nap marad hátra az összecsapásig.

 

 

 

 

  •  
    és megosztani