24 szeptember 2010, 11:03

Musztafa Kemal Atatürk: hűség a hagyományokhoz

Musztafa Kemal Atatürk: hűség a hagyományokhoz

A törökök büszkék a konyhájukra, és a rangsorban mindjárt az élre helyezik, a francia és a kínai konyha mellé. Nagy tisztelettel beszélnek köztársaságuk alapítójáról, Musztafa Kemal Atatürkről. „A törökök atyja" így fordíthatnánk le az Atatürk nevet, amit a reformátor politikusnak érdemei elismeréséért adtak honfitársai. Mint ahogy illendő is, a kimagasló politikus gasztronómia szempontból a török nemzeti konyhát részesítette előnyben. Azt mondják, gyermekkorában a spenótos kelt kalács volt a kedvence, amelyet édesanyja sütött. 18 éves volt a fiatalember, amikor beiratkozott az isztambuli katonaiskolába. A hallgatók számára egyszerű ételeket készítettek: párolt babot, birkahúst és rizst.

  Lehet, hogy akkor szerette meg a fehérbabot, amely hagyományos étel a török hadseregben. Bár egyesek szerint, sokan éppen a katonai szolgálat alatt unják meg ezeket az ételeket. De Atatürk akár mindennap is szívesen fogyasztott babot. Nem volt nagyétkű. Ha éhes volt, kérte a szakácsait, hogy készítsenek  babból, lencséből ételt.

   Ha hús nélkül készítették, csak olajos babnak nevezte. Ugyancsak kedvelte Atatürk a piláfot  (piláv) is, ami rizsből készül. Gyakori, hogy a törökök a babot és a piláfot együtt fogyasztják. Hiszen a Török Köztársaság kialakítása nehéz időkre esett, amikor még az állami hivatalnokok asztalán sem volt gyakori  húsétel. Nem is beszélve az egyszerű emberekről, akik számára valóban ünnepi eledel volt a hús. Atatürk szerint a túl sok étel egészségtelen és a pazarlás jele. Csirke cserkesz módra dióval: egyes szakácskönyvekben megtalálható a receptje ennek a fogásnak, ami állítólag Atatürk  egyik kedvence volt.

   A napot szerény reggelivel kezdte. Teát ivott  vagy kávét, egy szelet kenyeret hideg ajrannal /hagyományos joghurtszerű ital/. Ebédre bab és rizs volt általában, este ismét egy pohár ajran következett.

„Atatürk nem volt válogatós, mindig úgy kelt fel az asztaltól, hogy könnyű éhségérzete maradjon. Nem szerette, ha kihűlt ételt tálaltak fel, azt mindig visszaküldte"- mondta a szakácsa.

Annak dacára, hogy Atatürk nem volt ínyenc, sok időt töltött az asztalnál, miután az ebéd mellett gyakran folyt a vita,  és ez volt az állami kérdések megoldásának is egyik helye.

    Országjárás során Atatürk szívesen fogyasztotta a helyi specialitásokat. Volt, ahol pulykahúsos rizst /piláf/ tálaltak fel, savanyúságot és gyümölcsöt. Más helyeken erjesztett tejes italokat és párolt szőlőlevet, vagy dolmát /rizzsel és hússal töltött szőlőlevél/ és fasírozottat.

   Atatürk nem volt válogatós az édességet illetően sem, bár a török édességek népszerűek. Kedvelte a rózsaszirmokból készült lekvárt és a dinnyét.

Azt mondják naponta akár 10-15 csésze nem túl édes kávét is elfogyasztott és sok cigarettát elszívott. Nem vetette meg a törökök hagyományos italát, a rakit ( jellegzetes ánizs ízű alkoholos ital/. A rakihoz jár valamilyen harapnivaló is, de Atatürk szerint a legjobb kísérő itt a jóízű beszélgetés. Olyan hírek is voltak, hogy talán a raki iránt táplált túlzott szenvedélye ásta alá a Török Köztársaság első elnökének egészségét. Atatürk mindössze 58 éves volt, amikor elhunyt.

 

 

  •  
    és megosztani