23 szeptember 2010, 17:20

Az élet pereme, a föld pereme

Az élet pereme, a föld pereme

  Alekszej Ucsitel „Perem" című filmjét Oscar-díjra jelölték a legjobb külföldi film kategóriájában.

A filmben sok minden van abból, ami belefér a világon sztereotípiaként kialakult Oroszország-képbe: tajga és medvék, kisüsti és női gőzfürdő, állambiztonsági szerv munkatársa pisztollyal... Viszont biztosan meglepő lesz a verseny régi mozdonyokon. „A múlt század elejéről származó régi masinák hihetetlen sebességekre kapcsolnak rá" - fejezi ki elragadtatását Alekszandr Ucsitel.

A mi mozdonyaink is fantasztikus színészek. Mintha élőlények lennének. Olykor sziszegnek, kiengedik a gőzt, mérgelődnek, máskor jóindulatúak, néha viszont olyan gonoszak, hogy egyenesen a forgatáskor csúsznak le a sínekről. Amikor az utolsó kockát befejeztük, az óriási mozdony gurulni kezdett a lejtőn, leütötte az összes világító berendezést. Valószínűleg elfáradt...

A mozdonyok persze lendületet adnak a rendezéshez és látványosabbá teszik a filmet. De a film nem erről szól. Ez egy finom lélektani történet, és nem egy, hanem több érdekes vonalon fut a cselekmény. Az események 1945 őszén történnek. A főhős Ignát, a mozdonyok szerelmese, visszatér a háborúból a Kraj (Perem) nevű szibériai falucskába. A lakosok többsége száműzött: olyan emberek, akik vagy fasiszta fogságba estek, vagy a németek által megszállt területen éltek. Ignát az egyetlen, aki itt győztesnek érzi magát. Ő a front útjain eljutott Berlinig. A falucska lakói ellenséges érzelmekkel viszonyulnak hozzá, ő maga pedig lenézi azokat, akik a németek között éltek. Még azt az asszonyt is, akit megszeretett, hadizsákmányának tartja. Csak az állambiztonsági munkatárs okozta tragikus halála fordítja meg az emberek tudatát, mossa el a határt a „mieink" ás az „idegenek" között. És az erdőben remeteként élő német lány, aki nem is tudta, hogy háború folyik, Ignáthoz a legközelebb álló ember lesz. Vajon föltétlenül tragédiának kell történnie ahhoz, hogy az emberek összefogjanak? És hogy lehet megtanulni ellenségeskedés nélkül élni? - teszi fel a kérdéseket Alekszej Ucsitel. Az egyik interjúban megjegyezte: „Először forgatok olyan filmet, amelyik véleményem szerint mindenkit megérint és érdekes lesz az 5 évesektől a nagyon öreg nézőkig is. És ha lesznek könnyek, lesz nevetés és más erős érzelmek, én boldog leszek".

  •  
    és megosztani