11 május 2010, 16:03

A legenda köztünk él

A legenda köztünk él

Moszkvában május 11-én immár tizenhatodik alkalommal adják át a „Tánc lelke" rangos balett díjat. Ennek a kitüntetésnek köszönhetően emelik ki azokat, akiké az orosz balett dicső jövője, aki hozzájárult ahhoz, hogy világszerte elismerjék. A legmegtisztelőbb nevezés a „Legenda", és mától ez a titulus a ragyogó Mája Pliszeckaját illeti.

A „Legenda" titulust - jóllehet nem hivatalosan - Mája Pliszeckaja már régen megszerezte. Pliszeckaja azok közé a zseniális előadóművészek közé tartozik, akiknek köszönhetően fejlődik a koreográfia művészete. Nem véletlen, hogy számára rendeztek baletteket a leghíresebb koreográfusok - a nagy Jurij Grigorovics, Maurice Béjart és Roland Petit.  A kiemelkedő zeneszerző és a balerina férje Rogyion Scsedrin remek, ma mindenütt színpadra vitt baletteket szentelt neki - elég megemlíteni a Carmen szvitjét. Neve a színlapon eleve nem egyszerűen teltházat jelentett, hanem annak veszélyét, hogy a színházat megostromolják. Az egyik interjújában Mája Pliszeckaja bevallotta:

Megérzem, amikor „elfoglalom" a közönséget. Azzal foglalom el, hogy valamit nyújtok nekik - hogy mit, olykor magam sem értem, de érzem, hogy valami áramlik belőlem. Az emberek az élet és a művészet eseményeit egy mércével mérik: megérintette a lelküket, vagy sem. Nincs semmi más.

Mája Pliszeckaja mindig valami újat akart kipróbálni. Például eltáncolni az orosz irodalom klasszikus műveit - így jelent meg Scsedrin „Anna Kareninája" Tolsztoj nyomán, vagy a csehovi „Sirály". Ezeket Pliszeckaja maga rendezte. És még - nem csak lábujjhegyen táncolni,balettcipőben, hanem csaknem mezítláb, szandálban, amint ezt a „Stewart Mária" balett kívánta, amit Pliszeckaja Spanyolországban adott elő. Vagy éppen fordítva: rettenetesen magas sarkú cipőben, dzsessz kísérettel, amit annakidején a chicagoi társulattal táncolt el.

Mája Pliszeckaja előtt megnyílt valamennyi színház ajtaja, de a legfontosabb életében a moszkvai Nagyszínház, a Bolsoj volt. Itt mutatkozott be először a ragyogóan előadott Odette-Odilia - a fehér és a fekete hattyú - kettős szerepében Csajkovszkij „Hattyúk tavában". Ebben a korai szerepében tett szert a balerina hódolóinak első millióira. És ma, bárhol is jelenik meg Mája Pliszeckaja - színházban vagy hangversenyteremben, például Rogyion Scsedrin műveinek bemutatóján, a közönség tapssal üdvözli a szeretett és valóban legendás művésznőt.

  •  
    és megosztani