23 november 2009, 11:40

Új díszletek a régi darabhoz?

Számos kommentátor megállapítása szerint az Európai Unió megtalálta a választ a kérdésre, amelyet annak idején állítólag Henry Kissinger, az Egyesült Államok egykori külügyminisztere tett fel.

Számos kommentátor megállapítása szerint az Európai Unió megtalálta a választ a kérdésre, amelyet annak idején állítólag Henry Kissinger, az Egyesült Államok egykori külügyminisztere tett fel. „Kinek telefonáljak, ha beszélni akarok Európával?” Brüsszelben, az Európai Unió soron kívüli csúcstalálkozóján kinevezték az Európai Tanács elnökét és külügyminiszterét. Mindez a Lisszaboni szerződés aláírását követően vált lehetővé.
   A nagy Európa számára történelminek mondható két vezető figura megválasztása — látszatra legalábbis — csendesen, egy közös vacsora keretében történt. Néhány pesszimista attól tartott, hogy majd reggelig ott fognak ülni a 27 ország vezetői a terített asztalok mellett. Nem ez történt.Hangos vitázás nélkül az EU fő vezető szerve, az Európai Tanács élére Herman Van Rompuy, jelenlegi belga miniszterelnököt választották meg.
   Igaz, az ő jelölését csak azt követően javasolták, hogy az EU külpolitikai és biztonsági kérdésekkel foglalkozó főképviselőjévé megválasztották Catherine Ashton brit bárónőt. És ez nem véletlen, miután tükrözi az érdekek éles ütközését az EU két új vezetőjének kérdésében. Az ütközés nem a már említett „ európai vacsorán” történt, hanem jóval előtte. A belga kormányfő az európai politikában eddig semmivel nem tűnt ki, de az ő jelölése megfelelt Németország és Franciaország elvárásainak. Amint korábban Angela Merkel német kancellár megjegyezte, nem kell feltétlenül ismert személyiségnek lennie annak, akit felhívnak az Atlanti-óceánon túlról. A feladata  annyi, hogy „Európa képviseletében” beszéljen. Ez a feladat, úgy tűnik, megfelel Rompuynek. Az pedig, hogy a külpolitika élére egy még ennyire sem ismert brit bárónő került, egyfajta kompenzáció Nagy-Britanniának és Svédországnak, akik Tony Blair ex-miniszterelnököt látták volna szívesen az EU elnöki posztján. Így az európai klub veteránjainak nem kell a konkurenciától tartaniuk.
   Alekszej Kuznyecovnak, a Világgazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Intézete EU-szektora vezetőjének véleménye szerint a további európai integrációban nemigen lehet gyökeres változtatásokra számítani.
   — Az Európai Unió eléggé inert integrált csoport. Sokáig tartott az a folyamat, amíg megtalálták az EU-t képviselő, közösen elfogadható figurát. Így most az Európai Uniónak „meg kell emésztenie” a történteket. De akkor sem lennének átfogó változások, ha egy színesebb egyéniséget választottak volna. Hiszen igen sok az egyeztetés. Egy kis ország miniszterelnökének a kiválasztása éppen arra utal, hogy az európai integrációban nem várható radikális gyorsulás vagy lassulás.
Bárhogy is legyen, Szergej Lavrov orosz külügyminiszter szavai szerint, Moszkva érdekelt abban, hogy Európa egységesen lépjen fel, és bízik a stratégiai partnerség folytatásában. Most az Európai Unió új vezetőségén van a sor.




  •  
    és megosztani