17 november 2009, 16:24

20 éve győzött a bársonyos forradalom Csehszlovákiában

Jan Carnogursky neves szlovák politikai és közéleti személyiség

Jan Carnogursky neves szlovák politikai és közéleti személyiség, professzor, jogi doktor válaszolt az Oroszország Hangja tudósítója kérdéseire annak kapcsán, hogy 20 éve győzött Csehszlovákiában a bársonyos forradalom. Carnogursky az interjú idején Bratislavából Prágába tartott a jubileumi ünnepségekre. Tudósítónk megkérdezte, milyen érzelmeket váltanak ki belőle a 20 évvel ezelőtti események.
- Nagyon erősek ezek az érzelmek! Abban az időben börtönben voltam és a bársonyos forradalomnak köszönhetően szabadulhattam ki. Így ismét bekapcsolódhattam a politikai küzdelembe. Harmadnappal később, hogy elhagytam a börtönt, tagja lettem a demokratikus ellenzéki csoportnak, amely tárgyalásokat folytatott az akkori csehszlovák vezetéssel a hatalom átadásáról. Két hét múlva már miniszter voltam.
- Miért került rács mögé?
- Politikai fogoly voltam. Szamizdat kiadásáért ítéltek el. Azért, mert szabad és demokratikus választásokat követeltem. És egy felhívásért, melyet társaimmal együtt állítottam össze. Ebben arra hívtunk fel, hogy 1989. augusztus 21-én helyezzünk el virágokat ott, ahol honfitársaink elpusztultak, mikor elnyomták az 1968-as Prágai tavaszt.
- Az Önök által megjelentetett szamizdat kiadványokban voltak a cikkek szovjet disszidensekről, például Szolzsenyicinről, Andrej Szaharovról?
- Bevallom, hogy nagyon kevés lehetőségünk volt. Még elegendő papír sem állt rendelkezésünkre. Nem írtunk róluk, de sokat tudtam Szaharovról is, Szolzsenyicinről is, az ő harcukról. Nagyon tisztelem őket.
- Ön szerint milyen helyet foglal el Csehszlovákia történetében a bársonyos forradalom?
- A vasfüggöny lehullása jelentőségét tekintve a második fontos esemény volt Európában a II. világháborút követően. A mi forradalmunk Csehszlovákiában a kommunista rezsim bukását jelentette és egyben a szabad, demokratikus társadalom fejlődéséhez vezető út kezdetét. Igaz a bársonyos forradalmat követően, két vagy három év múltán két szuverén államra –Csehországra és Szlovákiára- esett szét Csehszlovákia.
- Ez elkerülhetetlen volt vagy politikai intrikák következménye?
- Elkerülhetetlen volt. Bár a csehek és a szlovákok egymáshoz nagyon közel álló szláv népek,a nehéz történelmi pillanatokat külön-külön élték meg. Most,hogy mindkét ország tagja az Európai Uniónak, ismét közelebb kerültünk egymáshoz.
- Carnogursky úr, hogyan értékeli ön a mostani orosz-szlovák kapcsolatokat?
- Nagyon jók ezek a kapcsolatok, Szlovákia történelmileg mindig vonzódott Oroszországhoz. Közös múltunkban nem voltak kínzó traumák…
- Kivéve az 1968-as eseményeket…
- Igen, kivéve 1968-at, amikor a Varsói Szerződés néhány országának tankjai elnyomták a Prágai tavaszt. De ez nem volt olyan véres tragédia, mint Katyn esetében, amely mindeddig terheli az orosz –lengyel viszonyt.
- Milyenek a lehetőségei Oroszország és az Európai Unió közötti együttműködésnek?
- Nemrégiben elfogadták a Lisszaboni szerződést, amely szerintem, nagyon kedvező hatást gyakorolhat. Moszkva és Brüsszel között az együttműködés jóval hatékonyabb lehet, mint most.
- Professzor úr, köszönöm a beszélgetést.
                                                                                                                                                                           Irina Csajko



  •  
    és megosztani