16 november 2009, 20:22

A „tejjel mézzel folyó” keleti partnerség

A Keleti partnerség programja hat országából 24O társadalmi szervezet vesz részt a brüsszeli tanácskozáson. Az EU-s program keretében megnyílt a civil társadalom fóruma.

A Keleti partnerség programja hat országából 24O társadalmi szervezet vesz részt a brüsszeli tanácskozáson. Az EU-s program keretében megnyílt a civil társadalom fóruma. A konferenciát az Európai Unióban jelenleg elnöklő Svédország, az Európai bizottság és a Szociális és Gazdasági Bizottság szervezte. A kitűzött cél „a társadalom és a kormányok közötti párbeszéd fejlesztése a programban résztvevő országokban”. A politológusok úgy vélik, hogy az EU ezzel a fórummal igazolni akarja, hogy még létezik a keleti partnerség programja.
A program alakuló csúcstalálkozóját május 7-én Prágában tartották. Az volt az elgondolás, hogy közelebb hozzák az Európai Unióhoz Azerbajdzsánt, Örményországot, Grúziát, Moldvát, Fehéroroszországot és Ukrajnát. A program értelmében 6OO millió eurót bocsátanak 2013-ig az említett országok rendelkezésére. Ezt a meglehetősen szerény összeget az állami intézmények megerősítésére, az államhatárok ellenőrzésére és a kisvállalkozások támogatására kell fordítaniuk. A projektben nincs szó a program résztvevőinek esetleges EU-s tagságáról. Ugyanakkor feltételezi a politikai és a gazdasági közeledést az Európai Unióval –beleértve a vízumrendszer könnyítését és az energetikai együttműködést.
A keleti partnerség fő célja azonban az, hogy a posztszovjet térség államai mind inkább távolodjanak Oroszországtól. Ez a véleménye Andrej Arisevnek, az orosz stratégiai kulturális alapítvány helyettes vezérigazgatójának.
-A Keleti partnerség projekt, gyakorlatilag a GUAM országokat valamint Örményországot és Fehéroroszországot tömöríti. Emlékezünk arra, milyen céllal jött létre a GUAM: Grúzia, Ukrajna, Moldva, Azerbajdzsán részvételével, több mint tíz évvel ezelőtt. Ez nem volt más, mint maximálisan gyengíteni az orosz befolyást a posztszovjet térségben, elszakítani ezeket az országokat Oroszországtól, esetlegesen felkészíteni őket a NATO-tagságra. A keleti partnerség programját is nagyon erőteljesen reklámozták. Volt itt szó sokféle támogatásról, mintha tejjel mézzel folyó vidékekké válnának a posztszovjet térség egykori köztársaságai. De közbejött a válság. És a támogatás összege már nem olyan impozáns. Úgy vélem, a brüsszeli fórum egyfajta emlékeztetés, hogy létezik a projekt. Vagyis az egésznek elsősorban propaganda jellege van
Megjegyzendő, hogy a keleti partnerségi programban részes országokat –kivéve Grúziát—bizonyos vállalások kötik Oroszországhoz. Ezek magas szintű szerződések, a Független Államok közössége, az Eurázsiai Gazdasági Közösség, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete keretei között. Minszk és Moszkva viszonylatában ez még egyezmény az Oroszország és Fehéroroszország között a szövetségi államot illetően is. Vagyis, ezeknek az államoknak külpolitikájukban figyelemmel kell lenniük az orosz érdekekre — mondja a szakértő.- Ugyanakkor állandóan egyensúlyoznak Oroszország és az Európai Unió között, megpróbálnak előnyt szerezni, mind a Moszkvával,mind pedig a Brüsszellel folytatott együttműködésből. A program születésekor kijelölt összegek /300-600 millió euró/ nem nagyon lelkesítették a résztvevőket. De ezt EU ezt figyelembe vette, és most a résztvevőkkel külön-külön folytatott „szeparatív” tárgyalásokon már milliárdokról van szó.
A politológusok úgy vélik, hogy a partnerség az Európai Unióval mindenekelőtt a programban részes országok politikai elitjének hasznos. Nekik szólnak a „tejes-mézes” ígéretek. A lakosság többsége ugyanakkor az orosz gazdasággal kialakított szoros, és az idő próbáját már kiállt kapcsolatoktól remélhet hasznot. Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok — tartja a népi mondás-


  •  
    és megosztani