13 november 2009, 13:43

(VIDEO) Leonyid Kogan hegedűművész születésének 85. évfordulójára

Leonyid Kogan 85 évvel ezelőtt az ukrajnai Dnyepropetrovszkban született egy szerény fényképész családjában. Moszkvában tanult, előbb a tehetséges gyermekek számára nyitott zeneiskolában, majd a konzervatóriumban.

Leonyid Kogan 85 évvel ezelőtt az ukrajnai Dnyepropetrovszkban született egy szerény fényképész családjában. Moszkvában tanult, előbb a tehetséges gyermekek számára nyitott zeneiskolában, majd a konzervatóriumban. 16 éves volt, amikor nagy sikerrel adta elő Brahms hegedűversenyét, két évvel rá pedig mind a 24 Paganini-capriccio virtuóz előadásával ejtette ámulatba a közönséget.

1947-ben Leonyid Kogan először utazott külföldre, a Demokrata Ifjúság Világfesztiváljára, amelyet Prágában szerveztek meg. Ott nyerte első nemzetközi díját, az ifjú hegedűművészek aranyérmét. Prágát egy egész életre szólóan megkedvelte.

„Ez nagyon érdekes utazás volt, feledhetetlen napok, amikor majdnem rögtön a háború befejezése után az ifjúság az egész világról Prágában gyűlt össze egy nagy fórumon – emlékszik vissza Leonyid Kogan. – Ott sok érdekes dolog történt velem, sok újat fedeztem fel ott. De ugyanakkor nagyon vidámak, boldogok voltunk! Ott hallottam először a közmondást: „Ahány cseh, annyi zenész.” Személyesen meggyőződtem e közmondás igazában. Később többször vettem részt a Prágai Tavasz Zenefesztiválon, sőt, zsűritagja is voltam. Mindig örültem a fiatal zeneművészek sikerének.”

A hegedűművészek Erzsébet királynő nemzetközi versenye után, amelyet Brüsszelben rendeztek, Leonyid Kogan világhírnevet szerzett mint korának egyik legfényesebb virtuóz hegedűművésze. 1953-ban nagy diadallal vendégszerepelt Kanadában, Franciaországban, Svájcban, Lengyelországban, Bulgáriában, Angliában, az Egyesült Államokban, Japánban, Argentínában és Chilében. Santiagóban a hangverseny után egy fiatalember kereste fel Kogant és meglepő tudással gitáron adta elő Albéniz műveit. Utólag kiderült, hogy a nagy chilei gitárművész, Allan volt, aki ilyen módon fejezte ki háláját az orosz művésznek. Leonyid Kogan pedig azóta szívesen adott elő Albéniz-műveket, az ifjú chilei Allan emlékére.

Leonyid Kogan egyébként a moszkvai konzervatóriumban oktatott, mester-kurzusai voltak Párizsban és Stockholmban, Bécsben és Belgrádban. Szigorú tanár volt, de utánozhatatlan humorérzékkel. Egyszer valaki a következőt mondta Kogannak: „Tisztelt professzor úr! Olyan sok hangversenye van. Vajon nem unja az oktatást?” Erre Kogan széles mosollyal az arcán ekként válaszolt: „Nem tudom, használnak-e óráim a diákoknak, de tőlük rendkívül sokat kapok! Először is, köztük én is fiatal maradok, másodszor, nem butulok el, harmadszor, amikor a fiatalok adnak elő zenét, nagyon érdekes ötletek jutnak eszembe, hogy miként adjam elő hangversenyeimen egy-egy bonyolultabb zenei részt! Vajon ez nem elég?”

Leonyid Kogan bálványozta Niccolo Paganinit, az olasz virtuóz hegedűművészt. Paganinihez hasonlóan, Guarneri-hegedűn játszott, amelynek rendkívül tiszta hangzása volt, hihetetlen sebességgel adta elő a scherzókat, capricciókat és hegedűversenyeket. Nagy szenvedéllyel játszott, mintha a mai lenne az utolsó hangversenye az életben. Számára nem volt annyira fontos, hogy a brit királynő előtt lép fel Londonban vagy pedig Kinyesma orosz kisvárosban zenerajongók előtt. Mindig lehetőségei határán dolgozott.

Nem sokkal halála előtt megvalósult Kogan álma: előadta Paganini minden capriccióját egy tévéfilm-sorozatban, amely a híres olasz hegedűművész és zeneszerző életéről szólt. A tévéfilm bemutatója után a Volga-menti Jaroszlávl városba utazott vendégszereplésre, de nem érkezett meg a célállomásra. A vonaton rosszul lett és meghalt. Leonyid Kogan akkor 58 éves volt.

 

 

 

 

  •  
    és megosztani