3 november 2009, 16:53

Valentyin Falin: 200 méter a világháborúhoz vezető úton

Németek egy egész nemzedéke született meg és nőtt fel a Berlini fal összeomlása, a történeti jelentőségű esemény után, amelyre 20 évvel ezelőtt került sor.

Németek egy egész nemzedéke született meg és nőtt fel a Berlini fal összeomlása, a történeti jelentőségű esemény után, amelyre 20 évvel ezelőtt került sor. A fal lebontása után az ország egyesítésének a folyamata gyorsan fejlődött. A mai kerekévforduló megünneplését több fórum előzte meg, többek között Oroszországban is. Napvilágot láttak olyan politikusokkal készült interjúk is, akik részt vettek a Németország egyesítéséről folytatott tárgyalásokban. A vélemények nem voltak egyformák, és ebben semmi furcsa nincsen: hiszen a fal lebontása az egész európai politikai architektúra átépítésének kezdete volt. A témával kapcsolatos véleményét ismerteti Szergej Guk és Valentyin Falin, hazánk diplomáciai testületének egyik vezető képviselője. Falin több évtizeden keresztül részt vett szovjet külpolitika kidolgozásában és a németországi történeti változások szemtanúja volt.


A németországi probléma egy-egy aspektusáról szólva, Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnök ténylegesen hangot adott annak, amit annak idején Falin írt neki. Falin szerint így rakták le a jövendő fal alapját:


- Az első lépés az volt, hogy 1947. január 1-én a nyugatiak elzárták a


határt a szovjet és a nyugati zóna között. És amennyiben akkor elszámolásokat dollárban folytattak, nem pedig márkában, a valóságban ez az első gazdasági szakadás volt. Németországot gazdasági egységes egésznek tekinteni a Potsdami megállapodások nyilvánvaló megsértését jelentette.


Hozzátesszük, hogy egyáltalán nem volt semmilyen szükség arra, hogy megszállási zónákra osszák Berlint. Moszkva vállalta ezt, mert legalább annak látszatát próbálta megőrizni, hogy a Hitler elleni koalíció volt szövetségesei még egységesek. A Szovjetunió még a 40-es évek második felében javasolta, hogy vezényeljék ki Németországból minden megszállási csapatot. Három nyugati hatalom viszont kategorikusan visszautasította a kezdeményezést. Akkor 1948 nyarán a Szovjetunió blokád alá vette a Nyugat-Berlint, elzárva minden szárazföldi és vízi utat. A blokádot 1949 májusában szüntették meg, mert az semmilyen hasznot nem hozott a Szovjetuniónak, és csak megerősítette nyugatiak véleményét, mint potenciális agresszorról.


Ugyan abban az évben, nyáron a három nagyhatalom, újra megsértette a Potsdami megállapodást, amely szerint megszállás ideje alatt Németországban nem létezhet központi kormány. Az ország politikai megosztásáról a Potsdami megállapodásban nem volt szó. De az USA, Anglia és Franciaország bejelentette az NSZK, azaz külön állam létrehozását. Szovjet javaslatot Németország egyesítéséről (azzal a feltétellel, hogy semleges marad) a nyugatiak visszautasították. Így az NDK kikiáltása kikényszerített válaszlépés volt. Újra Valentyin Fálin fejti ki véleményét:


- Nyugat Berlin egyik legfontosabb szivattyúként elvonta az NDK-ból


nemcsak hatalmas emberi, hanem anyagi forrásokat is. Gazdasági veszteségek, amelyeket „az NDK közepén levő legolcsóbb atombomba” okozott 38 milliárd kelet-német márkát jelentett évente.


Akkor Hruscsov utoljára próbált megoldani a problémát, és javasolta a győztes hatalmaknak, hogy békeszerződést írjanak alá mind a két német állammal. Ami viszont a Nyugat-Berlint illeti, azt „szabad városnak” lehetett volna kikiáltani, amelynek funkcionálását és külkapcsolatait a nagyhatalmak garantálhatták volna. De ez újra ellenséges fogadtatásra talált. Gerhard Wettig német történész elismeri, hogy Moszkva célja békeszerződés forszírozásában állt, amelynek véget kellett volna vetnie Németország kettéosztásának.


Akkor Hruscsov követelte, hogy „vasgyűrűt építsenek Berlin körül”. Az NSZK és az NDK közötti határ elzárásáról szóló döntést kollektív határozat volt. 1961. augusztus 3-5-én Moszkvában a Varsói Szerződés tagországai kommunista pártjai értekezletét tartották első titkárok szintjén. Az egybegyűltek az NDK vezetőségéhez fordultak, követelve, hogy megerősítse szuverenitását. A blokk garantálta saját támogatását, és augusztus 12-én az NDK Minisztertanácsa döntést hozott a Nyugat-Berlin és az NSZK határainak bezárásáról. Újra Valentyin Fáliné a szó:


- Hova vezetett az NDK és az NSZK közti határ bezárása? 1995-ben vagy


1996-ban egy amerikai tábornok, aki előkészítő műveletek irányításával foglalkozott, esetleges háború kitörésére a Szovjetunióval, interjút adott a tv-nek, amelyben elmondta: e határ berendezése, különösen a Nugat- és a Kelet-Berlin közti, két évre üzemképtelenné tette a NATO egész infrastruktúráját, amely magába foglalta a keleti hadműveletek kidolgozását. Mások támadásai kidolgozásával a NATO, természetesen, nem foglalkozott. Alkalmam volt olvasni az összes „szigorúan bizalmas” dokumentumot, amely ilyen hadműveletek tervezésével foglalkozott. És mindegyikben jelen volt a „preventív csapás” kifejezés.


1961-ben Kennedi elrendelte ezeknek az építményeknek a lebontását Berlinben. A Charli nevű határátkelőhöz hernyótalpas bulldózerek jöttek. Hruscsov értekezletre hívott meg bennünket, és elrendelte harckocsik kivezénylését, amelyeknek 200 méteres távolságból közvetlen irányzással lőniük kellet, ha a bulldózerek elmozdulnak a helyükről. Akkor 200 méter választott meg minket a világháborútól.”


  •  
    és megosztani