2 november 2009, 15:48

(VIDEO) Ugródeszka a film világába

Elismert tény: a világ összes filmiskolájában ott van a „VGIK” génje. Vagyis a híres moszkvai főiskola, amelynek hivatalos neve Állami Filmművészeti Geraszimov Egyetem, az emberek pedig továbbra is VGIK-nek nevezik.

Elismert tény: a világ összes filmiskolájában ott van a „VGIK” génje. Vagyis a híres moszkvai főiskola, amelynek hivatalos neve Állami Filmművészeti Geraszimov Egyetem, az emberek pedig továbbra is VGIK-nek nevezik. A világ első filmművészeti iskolája idén ünnepli 90-ik születésnapját. És ma nyílik meg ebből az alkalomból a hagyományos Nemzetközi Diákfilm Fesztivál.
Itt, a VGIK-ben minden először történt: filmrendezői tanfolyam, amelyet még a nagy Szergej Ejzenstejn dolgozott ki. A XX. század tömegművészetének elmélete, filmtár. Innen került ki a szovjet filmművészet színe-java, és a mai oroszországi mesterek. Sokan közülük éppen az őszi diákfesztiválon mutatták be első műveiket. Jóllehet a diákfilmektől persze nem várnak remekműveket – beszél erről az „Oroszország Hangja” rádiónak adott interjúban Vlagyimir Malisev, az egyetem rektora, – de megvan a maguk bája. Van bennük valami új, friss szemlélet, akár olykor naiv is, ami később sajnos nem marad meg. Ha a jó minőségű üvegházi talajból átültetjük a tehetséget kemény köves földbe, van, aki alkalmazkodik, van, aki nem. Nem illik hozzánk a melldöngetés, úgymond, mi vagyunk a legnagyobbak – fordítja a szót a főiskola jubileumára Vlagyimir Malisev. – Igen, nekünk nagyszerű hagyományaink vannak, kitűnő mestereink, tehetséges diákjaink, de nekünk állandóan előre kell haladnunk, ha nem is előzve, de lépést tartva az új technológiákkal, amelyek gyökeresen változtatják a helyzetet a filmiparban: magát a film nyelvét is, a világ felfogását.
De nem szabad megfeledkezni a „jó minőségű talajról” sem – tartják a VGIK-ben. Ezért itt klasszikus képzést nyújtanak a hagyományos filmszalagra történő felvétellel, a művészet, irodalom mély ismeretével, az erkölcsiségről folytatott beszélgetésekkel. Emellett nem korlátozzák az alkotói szabadságot – mondja Iván Ponomarjov hallgató.
A VGIK unikális terület a tehetség kibontakozásához, itt gyakran minden az önképzésre épül. Senki se vezet téged kézen fogva, de ha vannak jó ötleteid, amelyek segítségével ki akarod fejezni magadat, akkor – kellő erőfeszítésekkel – találhatsz társakat, megmutathatsz érdekes munkákat.
A fesztiváljukat különben a diákok maguk szervezik, a professzorok védnöki, tanácsadói szerepet vállalnak. A jubileumi műsor a szokásosnál nagyobbnak bizonyult. 125 munka 38 filmiskolából, 25 országból: Nagy-Britannia, Bulgária, Írország, Franciaország, Portugália, az USA, Vietnam, Észtország… Viktor Prokofjevnek, a fesztivál műsorigazgatójának a diákok részéről tetszenek a versenyre érkezett művek.
A VGIK mostani, a 20 évesnél alig idősebb diákjai mind jobban eltérnek a hagyományos filmes témáktól, a kizárólag sztorikat bemutató filmektől, és egyre gyakrabban fordulnak időszerű szociális problémákhoz. Nagyon különböznek egymástól. Vannak dinamikus filmek, és vannak líraiak, szemlélődők. Egyesek bonyolult lélektani problémákról beszélnek, mások egyszerűen lírikusak…
Sokan a kezdő filmesek közül közvetlenül az iskolapadból felvételiztek a rendezői karra. A szovjet időkben ezt nem engedték meg, a VGIK híres végzősei komoly élettapasztalattal jöttek ide. Andrej Tarkovszkij geológiai expedíciókban vett részt, Nyikita Mihalkov három évet szolgált a haditengerészetnél, Vaszilij Suksin számos szakmára tett szert, mielőtt a főiskolába felvételizett. Nekik volt mit elmondaniuk a nézőknek. A VGIK mostani diákjainak munkái elsősorban a képzés minőségét mutatják meg. De ez sem kevés ahhoz, hogy a film ne váljon tisztán termelési folyamattá különböző effektusokkal, „gondolatok nélküli” kikapcsolódássá.


  •  
    és megosztani