23 október 2009, 14:06

Miska úr „forró” és „hideg” háborúi

A grúz „rózsás forradalom” egykori vezetőjének, Mihail Szaakasvili elnöknek, akit belső köre batono Misikónak, azaz Miska úrnak szólítja, nem hagyták győzelemre vinni a tavalyi augusztusi dél-oszétiai villámháborút. Azonban a békés foglalkozások nem neki szólnak, ő a háborút kedveli. Ha nem lehet „forró”, akkor legyen legalább „hideg” háború. Így újból támadást hirdetett.

Ez egyszer a harc az információ térségében bontakozott ki. Miska úr fő csapása az Európai Unió dél-oszétiai bizottságára irányult, mert a nevezett bizottság –konkrétabban a bizottság német tagjai – a közelmúltban Grúziát hibáztatták a konfliktus kirobbantásában. Egyébként az ideológiai ágyúgolyók a bizottság tagjainak feje fölött még messzebb repülnek. Idézzük a „Grúzia on-line” internet-kiadvány egyik cikkét: „Az utóbbi időben a német médiák egyértelműen Oroszország-barát álláspontra helyezkedtek a grúz-orosz konfliktus kérdésében. Előbb a Der Spiegel támadott meg mindent, ami grúz, ezzel tudatosan azt a benyomást keltve, hogy Grúzia hibájából robbant ki a grúz-orosz háború. Majd a Franfurter Allgemeine Zeitung mutatta be, mit ér a német demokrácia, amelyik a valóságban nem különb a szovjet kommunizmusnál.” (eddig az idézet)

Ami a német demokrácia jellegét illeti, adott esetben már nem egy ágyúgolyóról, hanem egy egész rakétasortűzről beszélhetünk. Annak ellenére, hogy a sortűz célt tévesztett, mégis nagy zajt vert. Igaz, Tbiliszi újabb akciója a nagy zajon kívül mást nem produkálhat. E tekintetben megértjük a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerkesztőségét, amelynek kommentárja a következő címmel jelent meg – „Kétes források, vad állítások, nyilvánvaló cél”. A lap közölte, hogy a „Rusztavi 2” grúziai tévécsatorna állítása szerint az Európai Unió bizottságának tagját, Otto Luchterhandt jogász professzort megvesztegette a Gazprom és hogy a Gazprom állítólag bizonyos magas beosztást ígért a német külügyminiszternek, Frank-Walter Steinmeiernak, ha az Moszkvának kedvező eredményt biztosít a vizsgálatban. A német követség tiltakozására a grúz vezetőség nem reagált.

Egyébként a mai tbiliszi rezsim lépései nem váltanak ki csodálkozást. Azonban furcsa, hogy a Brüsszel-, német- és orosz-ellenes kampány tetőpontján Miska úr atlanti pártfogója a maga részéről a baráti támogatás jeléül több „sortűzt” adott le. A Pentagon főnökének helyettese és egykori moszkvai nagykövet, Alexander Vershbow megígérte a „rózsás” elnöknek, hogy az Egyesült Államok teljes egészében támogatja Grúzia „demokratikus fejlődését”, a grúz hadsereg modernizálását és az ország NATO-integrációját. Ugyanezt hangoztatta Tbilisziben William Burns amerikai külügyminiszter-helyettes és a NATO Parlamenti Közgyűlésének elnöke, John Tanner.

Amint a FÁK-országok Intézetének munkatársa, Mihail Alekszandrov mondja, az USA egyelőre nem kívánja erőltetni a NATO keleti irányú kibővítését. A grúz védelem szilárdítása azonban megfelel az amerikaiaknak. Számukra fontos, hogy egy „kezes” ország fegyveres erői rendelkezésükre álljanak. Világos, hogy nem Oroszország elleni háborúra készítik fel azokat, de távlatokban szeretnének a térségben egy olyan hadsereggel rendelkezni, amelyet bármely pillanatban „aktiválni” lehetne.

  •  
    és megosztani