15 október 2009, 13:30

Lisszaboni szerződés függő állapotban

A moszkvai látogatásáról hazatért cseh elnök, Vaclav Klaus a problémák között említette a lisszaboni szerződést is. Brüsszelben senki sem áltathatja magát azzal, hogy Prága lemond a korábban bejelentett igényekről. Közben az Európai Bizottság vezetője, Barroso célzott rá, hogy engedetlenségéért Csehország eurobiztosi tisztsége megvonásával fizethet. Szerinte a Klaus vezette tábor „mesterséges akadályokat” emel a lisszaboni szerződés ratifikációja előtt. A német politikusok szerint az 1945-46-ben kitelepített szudétanémetek örököseinek tömeges pénzügyi igénybejelentései előtti félelem is alaptalan. Szergej Guk kommentárja.

A cseh euroszkeptikusok azzal ijesztgetik honfitársaikat, hogy az ország óriási kompenzációs igények bejelentésével szembesülhet, mivel a lisszaboni szerződés életbe léptetése estén minden tagország számára kötelező erővel bír majd a 2000-ben aláírt Emberijogi Charta. A száműzöttek a cseh bíróságok mellőzésével hivatkozhatnak erre az okmányra. A Standard ausztriai lap ezzel kapcsolatban hivatkozik az EU nemzetközijogi szakértője, Johannes Pollak véleményére. „Az Emberijogi Charta aligha alkalmas arra, hogy a történelmi precedensek utólagosan is jogerővel bírnának. A Benes-dekrétumok Csehország és Németország kétoldalú ügyét képezik”. Kollégái egy másik argumentumot is felhoznak. Uniós csatlakozása során Csehország kikötötte: a szudétanémetek 1945-ös kitelepítéséről szóló dekrétum semmilyen körülmények közt sem kerülhet felülvizsgálásra.

Megjegyzem, hogy még a sziléziai németek hasonló szándékai iránt nagyon érzékeny Lengyelország sem követelt a ratifikáció során külön garanciákat a hasonló jellegű igényekkel szemben. De ilyen precedensek sem a sziléziai, sem a szudétanémetek esetében egyelőre nem voltak – mondja a moszkvai székhelyű Európa Intézet szakértője, Vlagyiszlav Belov.

„Azt hiszem, hogy ez mesterkélt kifogás. A kompenzációk nem a magán, hanem a nemzetközi államjog tárgyát képezi. Úgy tűnik, hogy Csehország szándékosan eltúlozza a veszélyt, ezzel próbálja igazolni az, hogy nem kívánja ratifikálni a szerződést, s ilyen módon Lengyelországhoz hasonlóan különleges pozíciókat akar biztosítani magának az Európai Unióban, meglehet, valamilyen más téren számítva engedményekre.”

Csehország elvileg a külön feltételeket kialkudott tagországok – Nagy-Britannia, Írország, Lengyelország – példáját követi. Az egységes és általános szabályok szerint élő tagországok lassan bizonyos előjogokat élvező kivételezettekkel vegyülnek fel.

„Természetesen, az ilyesmi egy kissé lefokozza a szerződés értékét, de egyben bizonyítja azt is, milyen nehéz irányítani az oly bonyolult politikai és gazdasági térséget, mint az Európai Unió. Ez arra ösztönzi a politikusokat, hogy gondolkozzanak el az EU további bővítéséről. A lisszaboni szerződés bemutatta, mennyire nehéz minőségileg mélyíteni az európai integrációt, számításba véve mind a 27 tagország nemzeti sajátosságait.”

A cseh alkotmánybíróságnak október 27-én kell majd döntést hoznia a kérdésben. Az uniós szakértők szerint azonban a prágai euroszkeptikusok legfeljebb arra számíthatnak, hogy lesz majd egy kollegiális nyilatkozat, amelyik megerősíti a dekrétumok vitathatatlanságát. Egy külön kiegészítő jegyzőkönyv ugyanis megkövetelné, hogy azt ratifikálja mind a 27 tagország. Azok pedig ilyesmiről hallani sem akarnak. A nyilatkozat azonban nem bír jogerővel.


  •  
    és megosztani