29 szeptember 2009, 17:02

Valentyin Zorin: Az idegen nyelvű adások jelentős szerepet játszottak az emberiség megmentésében az atomkatasztrófától

Az „Oroszország Hangja” rádió fennállásának 80. évfordulóját ünnepli. A jubileum előtt folytatjuk ismertetéseinket különös történetünkről és kollegáinkról, akik csinálták ezt a történelmet. A mostani elbeszélésünk hőse Valentyin Zorin, a szovjet és orosz rádió- és tévézsurnalisztika pátriárkája, író, híres politikai szemleíró. Csaknem egyidős az „Oroszország Hangjával”, és ma is itt dolgozik a Pjatnyickaja utca legendás házában, 25 éve a saját dolgozószobájában, amelynek falain fekete-fehér felvételek láthatók, és rajtuk Valentyin Zorin találkozásai a XX. század második felének legismertebb politikusaival.


Valentyin Zorinról elmondható, hogy ő az ország 1. számú politikai szemleírója – a többiek valamennyien később jelentek meg! A Moszkvai Állami Nemzetközi Kapcsolatok Főiskolájának első végzősei között volt Valentyin Zorin, és karrierjét 1948-ban kezdte az idegen nyelvű adásoknál, ahol mai napig dolgozik. A szovjet televíziót el se lehet képzelni nélküle. Évekig ő volt a rendkívül népszerű „9-es stúdió”, „Nem diplomatikus beszélgetések” és más műsorok vezetője. Zorin találkozott és interjúkat készített külföldi országok vezetőivel, ismert politikai személyiségekkel. Köztük voltak a Kennedy fívérek, Charles de Gaulle, Indira Gandhi, Margaret Thatcher, a „vaslady”, Helmut Kohl, az USA elnökei: Eisenhower, Nixon, Ford, Johnson, Carter, Bush, Clinton. Ezek alatt az évek alatt neve nemcsak a nagypolitikával kapcsolódott össze – ennek részvevője is volt. 1962-ben mint a szovjet RTV tudósítója az Egyesült Államokban Valentyin Zorin olyan esemény tanúja lett, mint a karibi válság, erről készített adásokat. Ma már nehéz elképzelni, hogy akkor bármelyik pillanatban kitörhetett volna a nukleáris háború – emlékezik Valentyin Zorin.


Ezt a válságot én a szó szoros értelmében közelről kisérhettem figyelemmel, mivel azokban a napokban Washingtonban tartózkodtam. Ezek valóban nehéz pillanatok voltak. Úgyis mondhatnám, rendkívül veszélyesek. Lehet, hogy most ezt nem mindenki tudja elképzelni, de a világ igen közel került a nukleáris háborúhoz. Én úgy gondolom, akkor Nyikita Hruscsov szovjet vezető túlfeszítette a húrt. Rakéták kubai telepítése – ezt az amerikaiak úgy fogták fel, mint egy pisztolyt Washington halantékánál. Láttam, hogy az amerikai kormányzó elit többsége a legkeményebb lépéseket támogatta, beleértve a hadi cselekményeket. Lehet, hogy ezért került Kennedy nagy elnökként az Egyesült Államok történetébe, bár mindössze három évet töltött a Fehér Házban. Akkor sikerült leküzdenie azt az óriási nyomást, amelyet belülről gyakoroltak rá. Nehéz, de elkerülhetetlen határozatot hozott. Ez nem volt egyoldalú engedmény – ez kompromisszum volt. Most már sokan nem emlékeznek arra, hogy nemcsak a Szovjetunió hívta vissza rakétáit Kubáról, hanem Kennedy is bezárta a törökországi amerikai támaszpontot, ahonnan percek alatt elérhetők a mi életfontosságú központjaink. Ez szükséges kompromisszum volt, méghozzá olyan időben, amikor minden a végsőkig feszült. Hruscsov is józan gondolkodást tanúsított, bár szerintem némileg megkésve – eltávolították rakétáinkat Kubáról.


Túlzás nélkül elmondható, hogy a nemzetközi konfliktus elhárításában és az emberiség megmentésében a nukleáris katasztrófától az idegen nyelvű adásaink is jelentős szerepet játszottak. A Moszkvai Nemzetközi Rádió (ma – Oroszország hangja) közvetlen részvételével sikerült elkerülni a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti katonai összeütközést. Akkor a rádió az előtt közölte a szovjet kormány nyilatkozatát, amely elvette a szituáció élét, mielőtt azt hivatalosan megkapták Washingtonban – mondja el Valentyin Zorin.


Akkor gyakorlatilag megszakadtak a két ország vezetői kapcsolatainak normális csatornái. Az volt a benyomásom, hogy azok, akiknek feladatuk volt kormányuk tájékoztatása, mindkét oldalról – mondjuk így – túlfűtött állapotba kerültek, a mai hírközlési eszközök, amikor bármelyik országgal pillanatok alatt létesíthető telefon vagy video kapcsolat – ezek még nem voltak meg. Ezért a szovjet vezetőség felhívásáról annak konstruktív, békeszerető javaslataival, bár nem hivatalos csatornákon, hanem a „Moszkvai Rádión” keresztül érkeztek, azonnal értesítették Kennedy elnököt. Ez nagyon fontos volt, ezt egész Amerika meghallotta. Nem mondhatom azt, hogy akkoriban Amerikában mindenki a „Moszkvai Rádiót” hallgatta, de valamennyi tömegtájékoztatási eszköz azonnal közzétette ezt a felhívást. Akkor minden óra számított. A „New-York Times” azonnal – napközben – rendkívüli kiadást jelentetett meg, és a „Moszkvai Rádió” közleményéről haladéktalanul tudomást szereztek mind a Washingtoni hatalom berkeiben, mind az amerikai közvélemény. Ez pedig, figyelembe véve azt, mekkora befolyása van az amerikai közvéleménynek az uralkodó elitre, ez igen hatékony – talán a leghatékonyabb – eszköznek bizonyult, amely lehetővé tette azokban a percekben, hogy a világ visszahátráljon a szakadék széléről. Úgy gondolom, ez igen fontos és emlékezetes epizód az idegen nyelvű adások történetében.


Valentyin Zorin az egyik legismertebb USA-szakértő Oroszországban. Azonkívül Valentyin Szergejevics több tucatnyi tévéfilmmet készített Amerika legnagyobb városairól. A szovjet emberek többségének Valentyin Szergejevics volt az egyik azok közül, akik felfedezték számukra ezt az országot. Ismeri korunk valamennyi nemzetközi konfliktusát, mikor és mi miatt alakultak ki. Sokszor képes megjósolni, hogyan fognak végződni. Szeme láttára változott a külföldi hallgatók viszonya a Szovjetunióval, később pedig Oroszországgal szemben. A beállítottság különböző lehetett, de az érdeklődés mindig megvolt – mondja Valentyin Zorin.


Óriási a különbség a között, ami azokban az években volt, amikor én kezdtem dolgozni az idegen nyelvű adásoknál, és a mai helyzet között – véli Valentyin Zorin. Dolgoztam a „hidegháború” éveiben. Egy példát említenék: voltam kollegáimnál a „New-York Times” szerkesztőségében, és a lap vezető szemleírója azt mondta nekem: „Ismerem adásait a „Moszkvai Rádiónál”. Valamennyivel, vagy legalábbis legnagyobb részükkel kategórikusan nem értek egyet.” Azt mondtam neki: „Akkor miért nem száll vitába velem, miért nem válaszol?” „Ez az – felelte – amit nem ajánlanak nekünk”. „Ki nem ajánlja?” „Hát nem ajánlják” – mondta zavartan. Én bóknak vettem szavait. Ha nem akarják felhívni rád a figyelmet, akkor van mitől félniük. A „Moszkvai Rádió” iránti érdeklődés akkor is, most is sokban azzal függött össze, hogy ez egy más nézőpont iránti érdeklődés volt: „És mit gondolnak erről Oroszországban?” Én az amerikai közönségről beszélek. De akkor sok országban mi voltunk a tájékoztatás egyetlen forrása.


„Amikor az USA különböző államaiban, városaiban vannak találkozásaim az egyszerű emberekkel, látszik, hogy ma egész más a beállítottságuk Oroszországgal szemben, mint régebben volt – mondja Valentyin Zorin. – és úgy gondolom, ez kihat arra is, ki, hogyan, miért hallgatja ma a „Moszkvai Rádiót”. Ha régebben arra voltak kíváncsiak, mit gondolnak az ellenség táborában, ma azért hallgattják, hogy kibővítsék tájékozottságukat – véli Valentyin Zorin. – Nem szeretném eltúlozni érdemeinket, de a „Moszkvai Rádió” fontos szerepet játszott abban, hogy Nyugaton, többek között az Egyesült Államokban, megváltozott a hangulat”. 60 évvel ezelőtt a „Moszkvai Rádiónál” kezdtem újságírói pályámat. Ma is büszke vagyok arra, hogy azon a hullámhosszon szerepelek, amelynek neve „Oroszország hangja”.


80 éves jubileuma alkalmából az „Oroszország Hangja” megrendezi az orosz nyelvű rádióállomások első nemzetközi fesztiválját. Meghívunk mindenkit, aki külföldön „oroszul” készít rádióadásokat. A fesztiválra november 2–3-án kerül sor Moszkvában.


  •  
    és megosztani