29 szeptember 2009, 15:55

A nemzetközi élet pulzusa: mi van a napirenden?

Több orosz és külföldi politológus nagyra becsüli Obama elnök döntését, hogy lemond az amerikai rakétaelhárító rendszer elemeinek telepítéséről Csehországban és Lengyelországban. Oroszország állhatatosan éppen ilyen döntésért kardoskodott. Megmondhatjuk-e most, hogy – képletesen szólva – leesett a kő Moszkva lelkéről? – kérdeztük Fjodor Lukjánov, az „Oroszország globális politikában” c. folyóirat főszerkesztőjétől.
- A nagy politikában soha nem esnek kövek lelkünkről. Természetes állapot,
amikor ott van a kő. Más dolog, hogy több vagy kevesebb lehet ezekből a kövekből – jegyezte meg a szakértő. Kétségtelen, hogy az orosz-amerikai kapcsolatok állapota enyhült. Sokkal jobb lett az általános légkör, mint amilyen 7-8 hónappal ezelőtt volt. De egyelőre csak kölcsönös gesztusokat cserélünk. Ezek a gesztusok nagyon fontosak, de mégis csak gesztusok – véli Fjodor Lukjánov. Az Egyesült Államok lemondott rakétaelhárító rendszere elemeinek telepítéséről Csehországban és Lengyelországban, olyan elemekről van szó, amelyek nem is voltak ott. Ez egy virtuális engedmény, politikailag fontos, de virtuális jellegű. Amerika e gesztusára Oroszország szimmetrikus választ adott, amikor lemondott az Iszkander típusú rakétaindítók telepítéséről Kalinyingrádi megyében. Ez is jóakaratú válaszgesztus, bizonyos értelemben ez is virtuális jellegű. Általában véve a politikában és a diplomáciában minden fontos: gesztusok, mosolyok, vállveregetések, vezetők közti találkozók gyakorisága, magas rangú hivatalos személyek beszélgetéseinek hangneme. Itt nincsenek apróságok. De a politikában lezajló változásokról nem a szavakból, nem mosolyokból vagy gesztusokból hozunk ítéletet, hanem a tettekből. Közismert, hogy nem szűnik meg amerikai rakétaelhárító rendszer telepítésével kapcsolatos munka: elemeit máshol telepítik majd. Nyilvánvalóan, a Kaukázusban, a Földközi-tenger körzetében és Európa északi részén. Jobb ez Oroszország számára, vagy rosszabb? Nehéz megmondani. Tanulmányozzuk majd a kérdést – mondta Fjodor Lukjánov, és egy másik éles nemzetközi problémára tért át: Iránra. Mennyire nagy a veszélye annak, hogy Teheránnak meglesz atombombája, hogy képes lesz kiszámíthatatlan eredményekkel járó háborút indítani.
- Ami Iránt illeti, persze, Oroszország álláspontjának megváltoztatása, korrigálása
olyan irányban, hogy szélesebb együttműködést folytassunk az USA-val – ez is válasz az USA engedményére – mondja a szakértő. Az ENSZ Közgyűlés értekezletén a majdnem elfelejtett egységet láttuk, amikor Európa, Oroszország és az Egyesült Államok elítélte Irán lépéseit. A szankciókkal való fenyegetést mindenki megerősítette, egyesek aktívabban, mások nem annyira, de egészében véve ez konszolidált álláspont volt. Persze, újabb urándúsító gyár építésének híre mindenki számára kellemetlen meglepetés volt. Felmerül a kérdés: hova néztek a MAGATE nemzetközi megfigyelői? Véleményünk szerint maximális erőfeszítéseket kell tenni, hogy Irán nukleáris dossziéje transzparens legyen, hogy senki ne kételkedjen annak nem háborús jellegében. Itt viszont semmilyen gesztusnak nincs helye – mondta befejezésül Fjodor Lukjánov az „Oroszország globális politikában” c. folyóirat főszerkesztője.


  •  
    és megosztani