22 szeptember 2009, 14:34

A szovjet tévé forradalmárai az idegen nyelvű adásoktól jöttek

„Oroszország Hangja” fennállásának 80. évfordulójá

„Oroszország Hangja” fennállásának 80. évfordulójára készül. A jubileum előtt folytatjuk ismertetéseinket különös történetünkről és kollegáinkról, akik csinálták ezt a történelmet. Az idegen nyelvű adások sajátos alma matere lett az országban ismert újságírók egész gárdájának, sokan közülük a 80-as években megreformálták a televíziónkat. Nevük a peresztrojka tévéjét juttatja eszünkbe. Egyikük Alekszandr Ljubimov.


Színésznő és felderítő fia, Alekszandr Ljubimov kétségtelenül örökölte mindkét szülője tehetségét. Az ország egyik legismertebb zsurnalisztája a tévében a „Vzgljad” (Nézőpont) műsorban mutatkozott be. Ez az adás a 80-as évek végén jelent meg a tévé műsorában, és mini-forradalmat vitt véghez a hazai adásokban, új ritmust kölcsönzött a tévének, eddig ismeretlen formákat honosított meg. Az ifjú „csendháborító” újságírói karriere a „Moszkvai Rádiónál” kezdődött – így hívták akkor az idegen nyelvű adásokat. Itt Alekszandr, miután elvégezte a Moszkvai Állami Nemzetközi Kapcsolatok Intézetét (MGIMO) a 80-as évek közepén a skandináv országok osztályára került. Abban az időben (akármilyen furcsán hangzik!) ez meglehetősen demokratikus szervezet volt – vélekedik Alekszandr. Ennek is megvolt az oka. Az egyik pótkereseti lehetőség a nyugati burzsoá sajtó nyomon követése volt. Ilyen körülmények között a Pjatnyicki utcai híres épületben született meg szabadságunk, amely az átlaghoz képest karizmatikus fiúkat csinált belőlünk – mondja Alekszandr Ljubimov.


Számomra ez abszolut csodálatos idő volt, egyszerűen megrázó. El se tudtam képzelni, hogy ilyen lehetséges. Hogy például szakszervezeti gyűlések dán nyelven folyhatnak. Hogy az idegen nyelvű adásokban nem azt mondják az „SZKP KB főtitkára”, hanem „pártvezér”. Egy szovjet ember számára ez egyszerűen felfoghatatlan merészség volt. És egyáltalán akkor nálunk a rádiónál a szabadság hihetetlen légköre uralkodott, az önkifejezés lehetősége, az alkotás lehetősége – és ezért még fizettek is. Volt lehetőségünk olvasni a nyugati sajtót, hallgatni a burzsoá rádiót, összehasonlítani különböző nézőpontokat. Megrázó volt. Ez nagyszerű időszak volt szakmai fejlődésem számára.


A szovjet cenzúra képtelen volt ellenőrizni minden egyes szót, minden hanglejtést. És ez tudat alatt szabadabbá tett bennünket – folytatja Alekszandr Ljubimov. Nagyon fontos mozzanat: azokban az években csak az idegen nyelvű adásoknál engedték meg, hogy némileg újraszövegezve, nem teljes egészében adhattuk le a Főtitkár beszámolóit, a Politikai Bizottság jelentéseit – nem úgy, mint az összes többi szovjet médiában. Abban az időban ez hihetetlen szabatosság volt. Hogy engedheti meg valaki magának, hogy átszövegezze például Leonyid Brezsnyevet? De másképpen a külföldi hallgatók semmit sem értettek volna meg.


Amikor az idegen nyelvű adásoknál dolgoztunk, nagy érdeklődést éreztünk a hallgatóság részéről. Hiszen akkor a „Moszkvai Rádió” talán az egyetlen forrás volt, amiből tudomást szerezhettek arról, mi történik a „vasfüggöny” mögött – mondja Alekszandr Ljubimov.


Mindig válaszoltunk a rádióhallgatók leveleire, teljesítettük zenére vonatkozó kéréseiket. Nekik a modern zene tetszett, és mi rock-and-rollokat, rock együtteseket közvetítettünk. Az ilyen merészség akkoriban teljesen megengedhetetlen volt a szovjet belföldi adásokban. Mi meg állandóan csináltuk ezt. Nálunk biztosan kevesebb cenzúra volt.


A 80 év alatt az idegen nyelvű adásokat sok legenda, monda övezi – folytatja Alekszandr. De talán a legnépszerűbb történet – a Rust-eset. Mulatságos, hogy bár igen sokan jól emlékeznek a húsz év előtti eseményre, amikor 1987-ben a német pilóta a Vörös téren landolt, de visszaemlékezéseik a részletekben gyakran eltérnek egymástól. Annál érdekesebb! Elmondhatom, hogy én és kollegám nemcsak szemtanúi, hanem közvetlen részesei lettünk ennek a sztorinak – emlékezik Ljubimov. Amikor megláttuk a repülőgépet, úgy gondoltuk, hogy ez jó alkalom egy kis pótkeresetre.


Én, mondta a kollegám, most elszaladok oda, és kapunk honoráriumot, jut sörre mindkettőnknek, te pedig ügyelsz helyettem is. Ebben meg is egyeztünk, és ő elindult a Vörös térre. Mire a helyszínre ért, a KGB munkatársai már körülvették Rustot. Mi persze mindent leadtunk – a honorárium az honorárium! Azután kitört a botrány, mivel a „Moszkvai Rádió” ez egész világgal közölte azt a tényt, hogy egy külföldi repülőgép a Vörös téren landolt. Ezért bennünket arra „méltattak”, hogy hívattak az Állami Rádió-tévé elnökéhez. Nekünk ő olyan „Lucifernek” tűnt, aki egy óriási várban él. Úgy gondolom, hogy főnökünk próbálta megérteni a lényeget: részvevői vagyunk-e ennek a provokációnak, vagy véletlen tanúi, akik keresni akartak szerencsétlen három rubelt. Mi nem is titkoltuk, hogy csakis a pénz érdekelt minket, és úgy látszik, sikerült meggyőznünk őt. A továbbiakban az elnök valószínűleg jelentette valamilyen felderítésnek-kémelhárításnak, hogy ezek olyan kelekótyák, sörért mentek…


1987-től Alekszandr a tévénél dolgozik. Jelenleg a „Vesztyi” (Hírek) állami csatornának egyik vezetője. Maga Ljubimov meg van győződve arról, hogy minden cenzúra mellett és ellenére a Pjatnyicki utcai házban alkotó, sőt bohém légkör uralkodott. És ez sokban kedvező talaj volt a szakmai képességek fejlesztéséhez.


Az „Oroszország Hangja” 80 éves lesz. Jubileuma alkalmából egyesíteni akar mindenkit, aki külföldön orosz nyelvű adásokat készít. November elején első ízben rendezzük meg az orosz nyelvű rádiók fesztiválját. Várjuk önöket Moszkvában!


  •  
    és megosztani