4 május 2009, 11:32

A „Keleti partnerség” – mint eszköz Moszkva befolyásának gyengítésére a posztszovjet térségben

 

   Az Európai Unió a héten Prágában csúcstalálkozót tart, amelyen jóváhagyják a Nyugat új kezdeményezését a posztszovjet térségre vonatkozóan. A lengyelek és a svédek által egy évvel ezelőtt beterjesztett projekt a „ Keleti partnerség” nevet kapta.


Arról van szó, hogy különleges integrációs kapcsolatok alakuljanak ki egyfelől az Európai Unió, másfelől pedig az egykori Szovjetunió köztársaságai, jelesül Grúzia, Azerbajdzsán, Ukrajna, Moldova, Fehéroroszág és Örményország között.


Ami rögtön szembetűnő: Oroszország nincs ezen a listán. Ez érthető is, hiszen éppen Oroszországgal szemben ajánlanak barátkozást. Azaz: újabb kísérletet tesznek, hogy gyengítsék Moszkva befolyását a posztszovjet térségben. Még egy eszközt hoznak létre azok ellen az integrációs modellek ellen, amelyeket Oroszország próbál kialakítani a posztszovjet térségben. Ez a véleménye Szergej Zsilcovnak, aki az Időszerű Nemzetközi Problémák Intézetének szakértője.


- A „Keleti partnerség” kezdeményezés megjelenése tükrözi az európaiak érdekeltségét befolyásuk fokozásában azoknál az országoknál, amelyek két évtizeddel ezelőtt még Oroszország teljes ellenőrzése alatt állottak. Most a helyzet megváltozott. Az Egyesült Államok, és őket követően az európai országok saját politikájuk megvalósításakor nemigen számolnak Oroszország geopolitikai érdekeivel. Az európaiak és az egymás követő amerikai kormányzatok poziciója egyre erőteljesebb és pragmatikusabb. Azaz fokozzák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy gyengüljön az orosz befolyás a posztszovjet térségben.


A „Keleti partnerség”-be felvett országok listája még egy szempontból érdekes. Vannak ezek a listán olyan országok is, amelyek stratégiai partnerei Oroszországnak és közelednek Moszkvához nemcsak gazdasági, hanem katonai, politikai szempontból is. Ugyanakkor az Európai Uniónak nem tetszik ez a gondolat: vagyis a lojálisabb viszony Moszkvához és a kritikusabb álláspont a Nyugattal szemben.


Az Európai Unió nem szándékozik keleti irányba bővülni, nem fogad új tagokat az ex-szovjet köztársaságokból. De a Nyugat szabadjára sem akarja engedni a helyzetet. A „Keleti partnerség” egyfajta pótlék, amely helyettesíti az EU-ba való belépést, vagy annak az ígérete, igaz a teljesen meghatározatlan jövőben.


A következtetés világos: a posztszovjet térségben Moszkvának a vezető szerepét konkurens harcban kell megerősítenie és megvédelmeznie. Ugyanis a nyugati partnerek majd újabb „kezdeményezésekkel” jönnek, amelyek célja egy és ugyanaz: átalakítani a posztszovjet térséget. Mindegy hogyan, csak ne úgy, ahogyan azt Oroszország akarja.




  •  
    és megosztani