14 április 2009, 11:56

A grúziai politikai konfliktus a hatalom és az ellenzék erejének teljes kimeritéséig folyó háborúra emlékeztet

A grúziai politikai konfliktus a hatalom és az ellenzék erejének teljes kimeritéséig folyó háborúra emlékeztet. Mihail Szaakasvili elnök nem hajlandó az ellenzék ultimátumára reagálva lemondani.

A grúziai politikai konfliktus a hatalom és az ellenzék erejének teljes kimeritéséig folyó háborúra emlékeztet. Mihail Szaakasvili elnök nem hajlandó az ellenzék ultimátumára reagálva lemondani. A tüntetők pedig nem hajlandók semmiféle dialógust folytatni a hatalommal a koaliciós kormányról.
Ezt jelentette ki hétfőn este Tbilisziben a grúz parlament épülete előtti tüntetésen Eka Beszelija, az „Egységes Grúziáért” ellenzéki mozgalom egyik vezetője. Korábban koaliciós kormány kialakitása lehetőségéről a grúz parlament elnök David Bekradze nyilatkozott. A házelnök szavai szerint, ha sikerül a hatalom és a politikai erők közt normális dialógust kialakitani és visszállitani a bizalmat, ez a további együttműködés alapja lehet. De a grúziai politikai konfliktus egyre inkább a hatalom és az ellenzék erejének teljes kimeritéséig folyó háborúra emlékeztet. A kérdés csak az, hogy kinek lesz több ereje – az elnöknek, vagy az ellenzéknek. A Szaakasvili rezsim elleni hosszú harc az ellenzék számára is komoly megpróbáltatást jelenthet. Ennek több oka van, amelyekről Szergej Markedonov szakértő a következőket mondja.
„Mi is az ellenzék Grúziában? Tegnapi hivatalnokok, politikusok, akik Szakasvilivel megoszthatják a felelősséget a déloszét háborúért, ha mondjuk Nino Burdzsanadzéról van szó. Ő akkor a parlament elnöke volt. Iraklij Alaszanija –Grúzia egykori ENSZ képviselője – olyan ember, aki abban az időben a nemzetközi porondon Szaakasvili cselekedeteit legitimizálta. És természetesen nyilt felelősség terheli a múlt évi augusztusi eseményekért. Ezért a nép is mint sikertelen tisztségviselőket fogja fel ezeket az embereket”.
Közben Szaakasvilinek is megvan a saját „antitézise” az ellenzékkel szemben. Ő azt jelenti ki, hogy az ellenzéket Oroszország pénzeli. Nem eredeti, de kipróbált lépés, véli Szergej Markedonov.
„Szaakasvili többek közt arról nyilatkozik, hogy az ellenzéket Oroszország finanszirozza. De ebbe, úgy tűnik, ő maga se hisz komolyan. Itt értenünk kell, hogy Grúzia problémája – nem annyira maga Szaakasvili, mint inkább a grúz társadalom, amely Szaakasvilit reprodukálja a fejlődés minden új stádiumában. És Oroszország képét az új politikus szintén felhasználhatja. Ha ez korábban produktiv volt Grúziában, miért ne lenne most is? Emlékszünk, hogyan üldözték az ellenzék különböző tagjait, akiket az orosz titkosszolgálatokkal való együttműködéssel vádoltak. Ezen a téren Szaakasvili egyáltalán nem eredeti. De amig ez az „antitézis” működőképes, nem is fog eredetiségre törekedni”.
Mihail Szaakasvili most nehéz helyzetben van. Egy sor nyugati politikus megszakitotta vele a kontaktusokat az ellenzék akciói idejére. Várják, hogy kié lesz az utolsó szó.

  •  
    és megosztani